Szakadt rosta

A napokban sokkoló jelentést tettek le az asztalra azok a parlamenti képviselők, akik Franciaországban a radikális iszlamisták beépülését tanulmányozták a közszolgálatokba. A tömegközlekedésben, az egészségügyben, az önkormányzati rendőrségeken, az egyetemeken, a sport terén különösen riasztó a helyzet.

Látogató egy marseille-i mecsetben. Nem illik spicliskedni? Fotó: Jean-Paul Pelissier Forrás: Reuters

A francia nemzetgyűlés megbízására két képviselő – Éric Poulliat, az elnök pártját adó LREM, a Lendületben a Köztársaság és Éric Diard, az LR, a jobboldali Köztársaságiak honatyája – hét hónap munka után készült el a tájékoztató jelentéssel a radikális iszlám térnyeréséről. Azt vizsgálták, hogy az adott állami szervek mennyiben tesznek eleget egy 2016-ban elfogadott törvénynek. Ötvenhárom meghallgatás, hatvan óra hangfelvétel, több ezer oldal áttekintett anyag után jutott el oda a kormánypárti és az ellenzéki képviselő, hogy levonják a következtetéseket a radikális iszlamistáknak minősített személyek jelenlétéről a francia közszolgálatokban.

Hogyan készült a vizsgálat? A hatóságok Franciaországban több mint 21 ezer olyan személyt tartanak nyilván, akik valamilyen tettükkel már alapot szolgáltattak arra, hogy szélsőséges iszlámhívőknek tekinthessék őket. Az aktáikon ott szerepel a nagy S betű, ami állambiztonságra veszélyes személyt jelent. Sajnos, a közelmúlt több terrorcselekményénél is kiderült, hogy az elkövetőt a hatóságok helyesen sorolták be ebbe a kategóriába, de – ilyen vagy olyan okok miatt – kikerült az állandó ellenőrzés alól. Jelenleg a radikálisok közül valamivel több, mint 10 ezer személy aktája „aktív”, tehát ők szoros megfigyelés alatt állnak. Ők azok, akik a hatóságok megítélése szerint bármikor képesek terrorcselekményt elkövetni. A jelentés megállapítja: közülük, tehát a társadalomra nézve legveszélyesebbek közül „1500-an művelnek vagy műveltek olyan szakmát, amelyet a törvényhozók korábban veszélyesnek minősítettek”.

Ilyen tevékenységek főként a földi és légi közlekedésben, a magánbiztonsági szolgálatoknál fordulnak elő. De például S minősítésűek megjelentek az önkormányzati rendőrségeknél, az igazságszolgáltatási intézményeknél börtönőrként alkalmazzák őket, főleg ápolóként az egészségügyben, a sportkluboknál, ahol edzői munkát bíznak rájuk.

Az állambiztonságra veszélyes személyek – sok esetben többszörös visszaesők – az államtól kapnak megélhetést. Mennyivel jobb, mint ha segélyből élnének meg, vagy bűnözésből jutnának pénzhez, így legalább a társadalom rajtuk tarthatja a szemét – ez a liberális vélemény. Ebben is van igazság. De miért nem tiltják el a „veszélyes szakmák” gyakorlásától az arra illetékteleneket? Az „egyenlőség elve” itt is érvényesül. Vannak olyanok is köztük, akik büntetlen előéletűek, és azért kerültek fel a hatóságok listájára, mert láthatóan kifejezik, hogy a vallás szabályai szerint élnek. Persze más a helyzet azokkal, akik esetleg külföldi kiképzőtáborokból tértek haza, terrorszervezet tagjai voltak, vagy terrorcselekményt követtek el. Leülik a rájuk kimért büntetést, és utána ők is szabadlábra kerülnek, bizonyos kötöttségekkel akár még őket is felvehetik a „veszélyes szakmák” ellátására.

Éric Diard képviselő a Le Figarónak nyilatkozva elmondta, hogy különösebb gondot nem tapasztaltak a fegyveres erőknél – a hadseregnél, az állami rendőrségnél, csendőrségnél –, ahol szerinte egyre jobban működik a „rosta”. A közlekedési lámpa színei alapján ezek a fegyveres szervezetek „zöld” jelzést kaptak a honatyáktól. Következik a „sárga” szín, amelyet Diard olyan intézményekkel társít, mint a felsőoktatás, az egészségügy, a tömegközlekedés, az önkormányzati rendőrség és magánbiztonsági szolgálatok – ezeknél számos hiányosságot tapasztaltak. A jelentéstévők megállapítása szerint a felvételnél az önkormányzati rendőrségnél és különösen a biztonsági szolgálatoknál kevéssé érvényesül a szigorú vizsgálat, franciás könnyedséggel letudják azt. A 2024-es párizsi olimpia előtti szakaszban több tízezer fővel nőhet meg ezeknek a szolgálatoknak a létszáma. A két képviselő meglátása szerint erősíteni kellene az állami ellenőrzést e két szektor felett.

Látogató egy marseille-i mecsetben. Nem illik spicliskedni?
Fotó: Reuters

Az egészségügyben is fokozni kell az éberséget, amely a radikalizmus kiszűrésére és felszámolására irányul – áll a jelentésben. Főleg a félállásban tevékenykedő betegápolók és betegszállítók felvételében tapasztaltak felületes vizsgálatot. A helyzet még ennél is rosszabb a felsőoktatásban. A párizsi egyetemekről egyetlenegy esetben sem érkezett a hatóságokhoz bejelentés, amely valamilyen radikális iszlám tevékenységről vagy személyről számolna be. Ez azért nehezen hihető. Valószínűleg az egyetemek felső vezetése úgy tartja, hogy nem illő spicliskedni, majd az erre jogosultak teszik a dolgukat. Pedig a terrorizmus történetében nem egy esetben volt már példa arra, hogy egyetemeken szerveződtek meg a gyilkos csoportok. A honatyák ugyanakkor jó példaként nevezik meg Toulont, ahol rendszeresek a prefektus és a helyi belső hírszerzés szakértőinek találkozói az egyetem vezetőivel. A képviselők javasolják, hogy minden egyetem alakítsa meg a saját radikalizmusellenes bizottságát, amely kötelezően tartja a kapcsolatot a hatóságokkal.

Az állami irányítású párizsi metrónál és a vasúttársaságnál még a fenti példáknál is kritikusabb a helyzet. Már láttunk olyat is, hogy tömegközlekedési eszközökön követték el a terroristák véres támadásaikat. Ki lenne alkalmasabb erre, akár informátorként, mint az, aki ismeri az üzemmenetet, a megszokott rutint? Nyilván, aki ott dolgozik. A tömegközlekedésben 312 radikalizmusért megfigyelt van állásban. A felvételeknél az elutasítottak száma 1,3 százalék. Maguk a vállalatok is megfigyelték, hogy ezek a dolgozók igyekeznek zárt közösségeket alkotni, így kevesebb értesülés derül ki róluk.

A franciák a tűzzel játszanak a repülőtereken. Radikalizmusuk miatt 80 állandóan megfigyelt ember dolgozik a Roissy-Charles-de-Gaulle­ repülőtéren, 29-en időszakosan állnak ellenőrzés alatt. Ugyanezek a számok az Orlyn huszonöt és öt. A repülőtereket működtető párizsi vállalat szerint a különösen érzékeny, úgynevezett „különösen ellenőrzött zónákba” 80 ezer főnek van belépője, amelyre vörös megkülönböztető jelzés jogosít. A sportklubok is szívesen alkalmaznak muzulmán származású edzőket, abban bízva, hogy az ő hatásukra tódulnak majd a gyerekek az edzésekre. Egy egyesületnek korántsem mindegy, hogy hányan járnak hozzá. Persze ezek közt az edzők közt is vannak jó páran radikálisok, akiknek ragyogó alkalom ez a fölérendelt viszony a tanaik terjesztésére. Főleg a küzdősportokban, a birkózásban, az ökölvívás és a karate különböző válfajaiban, a testépítők és labdarúgást oktatók közt találunk szép számmal belőlük.

A börtönök állapotára a jelentést készítők előtt „piros” szín villog. Eddig és ne tovább! – röviden ez a figyelmeztetésük lényege. Nemcsak a bebörtönzöttek közt vannak fanatikus iszlámhívők, hanem az őket őrzők közt is.

A fegyintézetekről mindig tudták, hogy a radikalizmus melegágyai. Ha egy muzulmán bekerül egy pitiáner lopás miatt, szinte biztos, hogy a bent kapott „kiképzés” nyomán állhatatos dzsihadistaként jön ki. A börtönlakók zöme muzulmán, így, hogy a fehér keresztények valahogy szót értsenek velük, szívesen alkalmaznak ilyen hitvallású fegyőröket is. Ezek közül országszerte úgy harminc lehet azoknak a száma, akik S besorolásúak, magyarán ők a legveszélyesebbek – árulta el az egyik büntetés-végrehajtási szakszervezet, amely azt is hozzáfűzte: természetesen ők nem léphetnek be a fegyverszobába, magyarán fegyvertelenül látják el feladataikat. A rabok közül 511 jelent veszélyt az állambiztonságra, ez nem szűnik meg azáltal, hogy valaki rács mögé kerül, közülük 51 nő. A fogolytársak közül az általuk „megtérítettek” számát a különböző szakszervezetek 1500-2000 főre becsülik.

A franciák három éve elfogadtak egy iszlám radikalizmus elleni törvényt. A megvalósítás azonban igencsak akadozva halad. A tájékoztató jelentés ezekre a hibákra mutatott rá. Csak nehogy késő legyen.