Első számú közellenség

Az ebola megint pusztít Afrikában, a földrész középső részén kétezerhez közelít az áldozatok száma. Ez a halálos járvány 1976 óta tizedjére tért vissza a „szülőföldjére”. A WHO, az Egészségügyi Világszervezet az egész világra sürgősségi állapotot rendelt el.

Egészségügyi szakemberek szállítják el az ebola egyik kongói áldozatának koporsóját. A megbetegedetteket elbújtatják, nehogy be kelljen adni őket a „haláltáborba” Fotó: REUTERS/Baz Ratner

Az egykori Zaire területén 1976-ban történt meg a vírus azonosítása, mégpedig az Ebola folyó egyik völgyében fedezték fel a betegséget, innen kapta a nevét. Az azóta eltelt időben 15 ezer halálos áldozatot szedett, a legnagyobb járvány a pár éve lezajlott nyugat-afrikai volt. A betegség ellen jelenleg sem létezik hivatalosan bejegyzett védőoltás. A nagyfokú lázzal fellépő betegség az emberre különösen veszélyes, a halálozási arány ötven százalék körül van.

A vírus első számú terjesztői a gyümölcsevő denevérek, amelyek ellenállnak ennek a betegségnek. A nagymajmok, az antilopok, a tarajos sülök is képesek az emberekre áttelepíteni a vírust. Az emberek közötti fertőzés a testnedvekkel terjed. Az influenzával ellentétben az ebola levegőben nem fertőz. Még egy pozitívum, amelyet az ebolánál megfigyelhetünk, hogy a többi virális megbetegedésnél kevésbé fertőző. A fertőzés után két és húsz nap közötti időszakban – átlagosan öt napot említenek – jelennek meg az első tünetek: a magas láz, az elgyengülés, az izomfájdalom, az erős fej- és torokfájás és bizonyos esetekben a különböző vérzések.

A betegeknél gyakran tapasztalnak látás- és hallászavart, ízületi gyulladást.

Ahogy hivalosan elismert ebolaellenes oltóanyag nincs, úgy gyógykezelési módot sem ismer az orvostudomány. Világszerte öt ebola elleni gyógyszerrel végeznek kísérleteket. Anélkül, hogy lett volna hivatalos engedélyeztetése, egy kanadai injekciót sikeresen alkalmaztak a legutóbbi, nyugat-afrikai válság leküzdésében. Tíz nap alatt biztosít teljes védettséget az ebola egyik válfajával szemben. A kongói kormány erre szavazott, és Észak-Kivu térségében már 200 ezer felé tart a beoltottak száma. Ám az észak-amerikai laboratórium közlése szerint kapacitáshiány miatt nem tudják tovább növelni a gyógyszerkivitelt.

Egészségügyi szakemberek szállítják el az ebola egyik kongói áldozatának koporsóját. A megbetegedetteket elbújtatják, nehogy be kelljen adni őket a „haláltáborba”
Fotó: REUTERS/Baz Ratner

Egy belga gyógyszeripari cég jelentkezett ugyancsak kísérleti szakban lévő termékével, amely háromféle ebola ellen hatásos. Ám itt meg az immunitáshoz kellő idő rendkívül sok, ötven nap, ami válsághelyzetben kérdésessé teszi a gyors beavatkozást. A WHO egyik illetékese elmondta, hogy a gyógyszer jól reagál az ebolára, de sajnos az ötven nap letelte után még egy injekciót kell kapniuk a betegeknek, hogy teljes egészében kifejthesse hatását. „Polgárháborús körülmények között, amikor a járvány egyre csak terjed, ezt igen nehéz kivitelezni!” – figyelmeztetett a nyilatkozó. Így az egészségügyi személyzet csak csillapítani tudja a beteg fájdalmait, az emberi szervezetre hárul, hogy legyőzi-e a kórt.

A demokratikus Kongóban az eltelt egy év alatt Észak-Kivuban a halottak száma meghaladta az 1700-at a 2500 megbetegedésből. Ezért jelentette ki a kongói járványról a WHO vezetője, az etióp Tedros Adhanom Ghebreyesus, hogy a vírust jelenleg „az első számú közellenségnek” tartja. „A két északkelet-kongói tartományban még nem tudtunk véget vetni az ebolának, a betegség tovaterjedésének esélye igen magas” – összegezte a doktor.

Nemcsak az ebolajárvány terjedésével, hanem a tudatlansággal is fel kell venniük a harcot azoknak, akik vállalták a küldetést. A lakosság ugyanolyan bizalmatlanul fogadja a gyógyításra érkező személyeket, mint négy éve Nyugat-Afrikában. A különböző egészségügyi táborokat nemegyszer fegyveres támadások érik, lerombolják a központokat, felgyújtják a sátrakat, megsemmisítik az eszközöket. Vannak olyan helyek, ahol a lakosság zöme meg van győződve arról, hogy a betegséget a tetőtől talpig műanyag kezeslábasba öltözött egészségügyi személyzet terjeszti, és nem hajlandó semmilyen vizsgálaton részt venni. Arról nem is szólva, hogy szerintük a védőoltással rajtuk folytatnak emberkísérleteket. A megbetegedetteket elbújtatják, nehogy be kelljen adni őket a „haláltáborba”. A temetéseket titokban végzik el, és mivel számtalan családtag érintkezik a halottal, ezzel is gyorsítják a járvány terjedését.

Az egyik evangélista egyház vezetői a napokban kinyilvánították, hogy szerepet vállalnak a járvány megfékezésében. Az országban a második legnagyobb vallási közösség képviselői azt követően döntöttek így, hogy az ő lelkészük volt az, aki ebolában meghalt. Olyan alapvető dolgokat kell megtanítani az embereknek, hogy jelenleg még fontosabb a kézmosás, mint korábban. „Nemcsak a templom tisztaságával kell törődnünk, hanem a lakások higiéniai állapotával is – mondta egy helyi újságnak a Szövetség Diadalíve Egyház gomai képviselője –, ugyanis a piszokban tenyészik a járvány.

Hozzáfogunk a házak fertőtlenítéséhez, és erre biztatjuk a vidéken élő híveinket is. De van olyan társunk, aki nekünk szegezi a kérdést: Mi a fontosabb, a hit az Úrban vagy a fertőtlenített víz? Isten azt mondja, hogy legyen hitünk. Imádkozunk az Úrhoz, hogy szabadítson meg minket ettől a veszélyes betegségtől. De az Úr sehol sem mondja azt, hogy e cél elérése érdekében nem kell használni az eszünket. Ami abból áll, hogy követjük a viselkedési szabályokat, mégpedig azért, hogy megfékezzük az ebolát.” Az egyház szerepvállalása segíthet a társadalmi gyanakvás legyőzésében, ami továbbra is nagy gátja annak, hogy az orvosok szakszerűen végezhessék munkájukat.