Aranygyapjú a tőzeggyári majorban

Gróf Nádasdy Ferenc a napokban el akarta adni mesés kincset érő családi ékszereinek egy részét, hogy a befolyt pénzen kamatozó zálogleveleket vásároljon.

Gróf Nádasdy Ferenc a napokban el akarta adni mesés kincset érő családi ékszereinek egy részét, hogy a befolyt pénzen kamatozó zálogleveleket vásároljon.

A szakértők az ékszereket kétmillió pengőre becsülték.

Az ékszerek között van két fejdísz, egy briliáns nyaklánc, egy pár briliáns fülbevaló, valamint több Mária Terézia korabeli magyar ékszer. A budapesti ékszerészek valósággal csodájára jártak a ritkán látható mesés értékű kincseknek, de egyiknek sem volt kedve megvásárolni azokat, pedig a gróf egyáltalán nem ragaszkodott a becsértékhez. Párizsba, Amszterdamba és Londonba is megküldték az ékszerek fényképét, hátha akad vevő rájuk. Nem akadt. Ebből látszik mennyire elszegényedett a világ.

(Friss Ujság, 1932. június 26.)

*

A Sopron környéki határvidék rendőri átfésülésekor óriási meglepetést keltett, hogy a falusi szegény lakosságnál arany tárgyakat, ékszereket találtak. […] A széles körben megindított nyomozás parasztházakban briliánsokkal kirakott Aranygyapjas rendjelet és a régi ékszerművességnek számos gyönyörű emlékét fedezte fel. […] A vallomásokból kiderült, hogy 1944 őszén az Esterházy kastélyok és birtokok gondnokai a régi családi ékszereket több vasládába csomagolták és elásásukat lengyel munkaszolgálatosokra bízták. Két lengyel egy alkalommal a kocsmában borozott, a szesz megoldotta a nyelvüket és egy távolabb ülő gazda kihallgatta a beszélgetésüket, amely arról szólt, hova rejtették a kincseket. […] Amikor az Esterházy-földek szétosztására került sor, azt a parcellát igényelte ki, amelynek mélyében az egyik láda rejtőzött. Miután az ékszerek valódi értékéről sejtelme sem volt, potom pénzért kezdte eladogatni. A gazdasági rendőrség a vallomás alapján összegyűjtötte a kallódó kincset, Pestre szállította és megőrzésre átadta a Magyar Nemzeti Múzeumnak.

Páratlan értékű nemzeti ereklyék és királyi kincstárakból származó nagybecsű művészi értékek is vannak a Sopron melletti tőzeggyári majorban kiásott kincsek között, így Báthory István díszes olvasója és ezüst pecsétje, az európai uralkodók koronázásain részt vett Esterházy hercegeknek ajándékozott kitüntetések és emlékérmek egész sora, súlyos arany evőeszközök. Egyik látványos darab a kétsoros aranyláncú boglárral és násfával ékített háromszáz éves menyasszonyi ékszer. Művészi kidolgozású serlegek és gyűrűk vannak még a kincsek között és betetőzi a pazar sorozatot a tíz darab Aranygyapjas rendjel.

(Világ, 1947. március 12.)

*

A forint stabilizáció óta Budapesten jelentős áresés állott be az ékszerfronton. A darabos arany ára körülbelül 50, az ezüst ár mintegy 60 százalékkal esett vissza. Ugyancsak erősen csökkent a briliáns ékszerek ára. Miután a pénzhiány folytán a kereslet rendkívül kicsiny, az ékszeriparban is tart az üzletek felszámolása. Legutóbb ismét 15 ékszerüzlet szűnt meg és adta vissza iparigazolványát. […]

Budapesten majdnem megsemmisült a drágakő üzlet. Ennek oka az, hogy a régi családi ékszerek nagy részét eladták tulajdonosaik, a külföldi behozatal pedig szünetel. A békeévekben nagy híre volt a magyar drágakő iparnak, a vezető drágakő- és ékszeriparosok nevét Párizs, London, Amszterdam vezető gyémántházai is nagy becsben tartották. A pesti Littmann-család egy Londonba szakadt tagja volt például Európa legkiválóbb gyémántfoglaló mestere. Ez az ékszerművész oly világhíres szakember volt, hogy rábízták a világ legnagyobb gyémántjának, a Cullinannak az angol királyi koronába és a jogarba való foglalását.

Gyakran megtörtént a múltban az is, hogy egy-egy nagy értékű nyers, vagy feldolgozott gyémánt felbecslésére és értékesítésére tanácsadó szakértőnek Londonba, vagy Párizsba magyar gyémántkereskedőket hívtak meg. Sok érdekes üzlet fordult meg a kezükön. Így 1935-ben került eladásra Habsburg Izabella diadémja, melyben diónagyságú rubinok voltak briliánsok töme­gében. Az ékszert három vezető ékszerész vette meg és szedette szét azzal a szándékkal, hogy a nyers köveket külföldön értékesítik majd. Addig a drágaköveket egy Kossuth Lajos utcai bankfiók széfjébe helyezték el. Onnan rabolta el azokat a náci-nyilas terror idején a széfeket felülvizsgáló „bizottság”.

(Demokrácia, 1947. május 29. A hírek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)