(Világ, 1947. március 12.)
*
A forint stabilizáció óta Budapesten jelentős áresés állott be az ékszerfronton. A darabos arany ára körülbelül 50, az ezüst ár mintegy 60 százalékkal esett vissza. Ugyancsak erősen csökkent a briliáns ékszerek ára. Miután a pénzhiány folytán a kereslet rendkívül kicsiny, az ékszeriparban is tart az üzletek felszámolása. Legutóbb ismét 15 ékszerüzlet szűnt meg és adta vissza iparigazolványát. […]
Budapesten majdnem megsemmisült a drágakő üzlet. Ennek oka az, hogy a régi családi ékszerek nagy részét eladták tulajdonosaik, a külföldi behozatal pedig szünetel. A békeévekben nagy híre volt a magyar drágakő iparnak, a vezető drágakő- és ékszeriparosok nevét Párizs, London, Amszterdam vezető gyémántházai is nagy becsben tartották. A pesti Littmann-család egy Londonba szakadt tagja volt például Európa legkiválóbb gyémántfoglaló mestere. Ez az ékszerművész oly világhíres szakember volt, hogy rábízták a világ legnagyobb gyémántjának, a Cullinannak az angol királyi koronába és a jogarba való foglalását.
Gyakran megtörtént a múltban az is, hogy egy-egy nagy értékű nyers, vagy feldolgozott gyémánt felbecslésére és értékesítésére tanácsadó szakértőnek Londonba, vagy Párizsba magyar gyémántkereskedőket hívtak meg. Sok érdekes üzlet fordult meg a kezükön. Így 1935-ben került eladásra Habsburg Izabella diadémja, melyben diónagyságú rubinok voltak briliánsok tömegében. Az ékszert három vezető ékszerész vette meg és szedette szét azzal a szándékkal, hogy a nyers köveket külföldön értékesítik majd. Addig a drágaköveket egy Kossuth Lajos utcai bankfiók széfjébe helyezték el. Onnan rabolta el azokat a náci-nyilas terror idején a széfeket felülvizsgáló „bizottság”.
(Demokrácia, 1947. május 29. A hírek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!