Tételezzük fel, hogy az, amit ma megvetően mamahotelnek szokás nevezni, nem más, mint a többgenerációs együttélés újjászületése. Ha pedig a klímaváltozás szempontjából nézzük ezt az életformát, sokkal egészségesebb, vagyis praktikusabb, klímakímélőbb, mint a sok kis különálló háztartás. Csak egyetlen lakást kell fűteni, világítani, egy kukája van, egy mosógépe, hűtője. Lehet, hogy egy autója is. Akárhogy is számoljuk, csak kevesebbet fogyaszt, mint sok kis önálló háztartás.
El kellene már dönteni, hogy minek is drukkolunk. Nem lehet egyszerre a fogyasztás dinamikus bővülésének, az életszínvonal növekedésének meg a klímavédelemnek is. Addig még értjük, hogy valahogy össze kellene illeszteni a kettőt, csak azt nem szeretnénk, ha ez nekünk személyesen is lemondással járna. Vagyis folyjon tovább a kartonos ásványvíz, áradjon a tízdekás csomagolású felvágott meg a harminckilós új frigó a hatkilós csomagolással. De közben valahogy valakik intézzék már el, hogy mindez ne kerüljön az Antarktisz jegébe meg a halak gyomrába. Mert a halakat szeretjük. Megenni. Jó sokat, mert egészséges.
Tényleg az lenne a legegyszerűbb, ha a klíma belátná végre, hogy ez a sok rendes, jó szándékú ember joggal aggódik, és megjavulna. Megjavítaná saját magát. Hogy mi lenne a zöldekkel? Visszaköltöznének a mamájukhoz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!