A nyolcvanas évek közepén lelkes öregcserkészektől hallottam először: lehetetlen, hogy Teleki Pál öngyilkos lett volna.
A miniszterelnök mélyen hívő katolikus volt, és előző nap meggyónt, megáldozott a húsvét előtti cserkészvezetői lelkigyakorlaton. „Nekünk, cserkészeknek elmondták. Nem tehetett ilyet…”
Ezt a narratívát halála óta rengetegen ismerték, és szerepe lehetett Teleki politikatörténeti szempontból egyedülálló népszerűségében, bizonyos szempontból kultuszában, amely elmúlt századunk változatos rendszerei ellenére mind a mai napig töretlen. A tudós arisztokrata kormányfő életében és halálában egyaránt feltűnést keltő, alapvetően szeretetre méltó jelenség volt, és eltávozásának körülményei ma is foglalkoztatják a közvéleményt. Már a szocializmus éveiben is Legenda és valóság alcímmel jelent meg a Telekinek szentelt monográfia Tilkovszky Loránttól. Ugyanis a néhai miniszterelnök már életében legendává vált. Alighanem a magyarság őstörténetén és Petőfi sírján kívül csak Teleki halálával foglalkozik kitartóan ilyen sok laikus Magyarországon.
Ugyanakkor a rendszerváltást követően ez a töretlen népszerűség rendkívül gyorsan csapott át más irányba, és vált Teleki Pál a nagyközönség – vagy annak egy része – számára „ellentmondásos személyiséggé”, aki nem méltó arra, hogy a nemzeti emlékezet szoborral tisztelegjen munkássága előtt. Életében ugyanis az antiszemitizmus tagadhatatlanul megtalálható. Amit vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre jóvá tett a halálával, az Telekinek nem adatott meg.
Ablonczy Balázs sok éve kutatja a tragikus sorsú politikus életét, számos szövegkiadással segítve a kor megértését. Korábbi munkájához képest A miniszterelnök élete és halála című kötete kiváló stílusban megfogalmazott, rendkívül olvasmányos történelmi nagyesszé. Alapos kutatás, a rendelkezésre álló források széles körű felhasználása jellemzi. Szakmai szempontból minden tekintetben korrekt munka. Az azonban tény, hogy az utolsó, 299. oldal után valamiképpen mégis hiányérzet marad az olvasóban.
