Rajzos ügyeskedés, édes kis propaganda

A Kung-fu panda nem létezik, de elhisszük, hogy az a mese ott valamilyen szinten valóság. Izgulunk a kalandok során, ahogy akkor is izgultunk, amikor Vitéz László mögött ott settenkedett az ördög.

Cannes, 2008. május 15. Az ikrekkel várandós Angelina JOLIE amerikai színésznõ (j) amerikai pályatársával, Jack BLACK-kel fényképezkedik egy pandafigura társaságában Kung Fu Panda címû filmjük ünnepi vetítése elõtt a 61. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon 2008. május 15-én. (MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo) Fotó: GUILLAUME HORCAJUELO

Az amerikaiaknak vannak. Ők együtt éltek akkor is, most is a saját kisebbségeikkel, bele is ágyazódott a kultúrájukba-életmódjukba a mindent átható rasszizmus. Mikor a Hófehérke megjelent 1937-ben, még Hitler volt a német kancellár, és Jesse Owens amerikai – fekete – csodafutó négy olimpiai arannyal a nyakában is csak a teherlifttel mehetett fel a Waldorf Astoria szállodába az amerikai csapat élménybeszámolójára, fehér csapattársait meg puccparádéval fogadták. Mert ez volt akkoriban a norma. Owens se gondolta, hogy egyenrangú csapattag lehet, a fehérek se vélték így. Meg Roosevelt elnök se. Nem is gratulált a futónak.

A Jégvarázs már egy milliárdos pénzgyár terméke volt. Ez a rajzfilm úgy lett világsiker, a rajzfilmek királya, hogy sok szülő számára nézhetetlen, ellentétben az említett Táncoló talpakkal. Bárgyú és sematikus, cukorszirupos, emellett saját magánál hirtelen sokkal nagyobbra nőtt. Mert hamar a politikai harc közepén találta magát a Disney, talán nem is olyan óriási meglepetésre. A filmből kilépett Elza és Anna, a mese hősnői életre keltek, és megtestesítették a „kemény nő” olyannyira körülrajongott archetípusát. Elzának és Annának is lett magánélete, mintha a szőke hajú lány valóban ott didergett volna jégpalotájában, amíg a filmet nem nézték volna hatéves kislányok.

Elzának még szexuális irányultsága is lett, legalábbis elkezdődött egy mozgalom, amely arról szólt, hogy legyen a szőke lány leszbikus. Követeli a nép, hogy a következő filmben ilyen erős nő legyen Elza, mert a hatéves kislányok szülei ezt akarják látni a produkcióban. A szülők, hiszen botorság lenne azt gondolni, hogy bárki is foglalkozik ilyenkor a hatéves kislányokkal. Ők a szüleiken keresztül fognak megszólalni, és igen, itt befolyásról és hatalmas pénzről van szó.

A Disney reflektál a mindennapok ügyeire, a Jégvarázs második része pedig egy cseppet se mesés. Mert a jégvilág múltjában megjelennek a környezetet károsító gonosz emberek, ugyanazok, akik miatt műanyagszemét került a pingvin nyakára. Mi, a mai kor emberei vagyunk a jégvilág okozói. Miattunk fázik Elza meg az a sok ember ott a virtuális télben, a virtuális világban. Mert apa dízelautót vásárolt, mert anya csirkét sütött vacsorára.

A pattogatott kukorica és a kóla az rendben van, utóbbi ugyanis cukormentes, és az valami miatt tisztára mossa, így a film alatt lehet mindent eszegetni. Ha pedig valaki azt mondja, álljunk már meg egy szóra, miért akarjátok befolyásolni a gyerekeket egy ilyen tanmesével, akkor jön a válasz, hogy túl komolyan veszed a filmet, ez csak játék, látod, a srácok élvezik, és éneklik otthon, hogy Legyen hó! Márpedig az üzenet ilyenkor csomagban jön, a zenével együtt jön Elza-paróka, Elza-viselkedés, Elza-estélyi, és a jobb sorsra érdemes pixelhalmaz máris sokkal jobban befolyásolja az életünket, mint szeretnénk.

Ezt a rajzos ügyeskedést pedig mindenki meg tudja csinálni, aki akarja. Nemcsak az amerikaiak tudnak jól rajzolni, hanem a világon mindenki. Így aztán megcsinálták a kínaiak – az amerikaiakkal együtt, mert azért egy 75 millió dolláros költségvetés sehol se elvetendő – a Jetikölykök című filmet. Ebben is van iszonyú édes és vicces jeti, fehér és csorba a foga, meg aranyos kisgyerek, aki nyilván sokkal bölcsebb a felnőtteknél, meg dráma és játék és szívfájdalom meg nevetés. Meg egy térkép a falon.

Azon a térképen Kína látszik, a jól ismert szaggatott vonallal, amely jelzi a határt a Dél-kínai-tengeren. Esetleg nem jól ismert? Hát persze, hogy nem. Azt a vonalat csak a kínaiak húzzák be oda, mivel a határvonal vitatott, se Vietnam, se Malajzia nem ismeri el a szigeteket kínaiaknak. A kilencszer szaggatott vonalként ismert csík értelmezéséhez az kell, hogy tudjuk, merre van a Dél-kínai-tenger, mely országok érintettek a vitában, azaz viszonylag jó földrajzi és történelmi ismeretekre van szükségünk, ha válaszolni akarunk csemeténknek az ezzel kapcsolatos kérdéseire.

Szinte kizárható, hogy egy magyar kisiskolás rákérdezne a nine-dash-line mibenlétére, de Malajzia hivatalos cenzora azonnal kivágatta az alkotásból az őket sértő térképet, Vietnam pedig betiltotta az édes kis mesét. Aztán az amerikai gyártó, a Universal megtagadta a film megvágását, mert ugye nem szabad csorbítani a művészetet, így Kuala Lumpur is azt mondta, meglesznek a malajziai gyerekek a jetik nélkül is. Mert ez így nem mese, hanem aktuálpolitika.

Egy alkalommal Jack Black amerikai színész mesélte, hogy elhívták egy kínai sajtóeseményre, mert promotálni kellett a Kung-fu panda című filmet, és hát ő a címszereplő eredeti hangja.

A filmet Kínában természetesen szinkronizálják, így valami helybéli színész hangján szólal meg a nagydarab maci, s ugye egy rajzfilmről van szó, így felmerült benne, hogy valójában mi a fenét is csinál ő ott Sanghajban, se a teste, se a hangja nem jelenik meg a film kínai változatában.

De bárhogy is van, ő Jack Black, a szerződése arról szól, hogy az ilyen eseményeken elvárják a jelenlétét, s vicceseket kell mondania. A történet pontosan azt mutatja, micsoda illúzió és milyen őrületes felelősség ezt az illúziót mesének mondani. Egy hatéves ugyanis nem cinikus, mint a szülei. Neki igenis létezik Elza és a panda, a jeti és bizony a Mikulás is. Azt a világot ő tölti meg értékkel, félelmekkel és örömökkel, vágyakkal, nem a szülei. De a szülőnek szól minden, hogy végül vegyen egy elektromos autót, hiszen ezért sír a gyerek. Jack Black értelmetlenül és viccesen táncol, a Disney pedig a legliberálisabb propagandára is mondhatja: csak mese.