Törékeny bálvány

Az író laponként adagolja az olvasónak az érdekességeket Marilynről, a törékeny bálványról, akinél nem sokan küzdöttek jobban a szeretetért, a sikerért, a megbecsülésért és a hírnévért.

Mi újat lehet mondani, pláne írni a világ egyik legszebb asszonyáról, ráadásul négyszáz oldalon? Éppen ezért különös kíváncsisággal kezdtem olvasni a Marilyn Monroe-ról szóló legújabb könyvet, pontosabban tanulmánykötetet, hiszen a szerző, Charles Casillo közel negyven oldalon sorolja a felhasznált jegyzetek forrásait, a név- és tárgymutatót. A 36 fejezetből álló dolgozat doktori disszertációnak is elmenne.

Az első tíz oldal után tudtam, szerencsére szó nincs újabb bulvárműről. Az amerikai – főként életrajzokra szakosodott író – gigantikus mennyiségű irattári anyagot, levelezést tanulmányozott át olyan alapossággal, hogy tanítani lehetne, milyen egy nem csöpögős munka arról a személyről, akinek a nevére az internetes keresőben egy másodperc alatt 95 millió találat ugrik elő.

Charles Casillo nem kevesebbet ígér, mint azt, hogy újabb információkat kapunk egy olyan hús-vér emberről, akinek sérült, megosztó és összetett személyiségén senki nem igazodott el. Az író beváltja ígéretét: laponként adagolja az olvasónak az érdekességeket Marilynről, a törékeny bálványról, akinél nem sokan küzdöttek jobban a szeretetért, a sikerért, a megbecsülésért és a hírnévért.

A századik oldal körül járhattam, amikor már láttam, hogy nem csupán reklámszöveg volt a hátoldalon, hogy Casillo kutatómunkája során számos, eddig nem publikált érdekességre bukkant. Ilyen például, hogy a legnagyobb ellenségnek és vetélytársnak tartott Elizabeth Taylor a nyilvánosság kizárásával, többször titokban segített Marilynnek a depresszióját, gyógyszerfüggőségét leküzdeni. Szintén „világszenzáció”, hogy megtaláltak egy olyan 1961-es filmjelenetet is, amelyben a díva meztelenül mutatkozik Clark Gable mellett a The Misfits (Kallódó emberek) című amerikai drámában. Ez azért érdekes, mert ezt a közel egyperces részt kivágták, és meg kellett volna semmisíteni.

A könyvet nem igazán lehet buszon vagy villamoson olvasni, százszázalékos összpontosítást igényel, akkora az információhalmaz. Ráadásul annyi érzelem cikázik az emberben, hogy jobb nem kimutatni nyilvános helyen a kis Norma Jeane iránt érzett sajnálatot. Marilyn pszichikai problémáit szinte lehetetlen felsorolni, a szerző – sokszor szájbarágósan – mégis megpróbálkozik vele, mindent ok-okozattal támaszt alá, szerencsére véleményalkotás nélkül. Nyilván az volt a célja, hogy ismerjük meg azt az életet, amelyet végigkísért az öregedéstől való rettegés, valamint a tökéletességért folytatott kínszenvedés.

A könyv második felében találkozhatunk az álomgyár által kreált színésznővel, aki az imázsához tartozó gügyögésével Hollywoodot pillanatok alatt az ujja köré csavarta, miközben elvetélt terhességek, halálos szerelmek, tapsvihar és füttyszó szőtte át életének minden pillanatát.

Casillo az utolsó részben próbálja megmagyarázni, mi vezethetett a díva 1962. augusztusi halálához. Az okfejtéseket kihagytam volna, egyrészt elcsépelt, másrészt az ikonok addig élnek, ameddig mi hagyjuk nekik. Ám ettől az apróságtól függetlenül állítom, hogy ilyen részletgazdag, tudományos kutatásokon nyugvó alkotás még sosem született Marilyn Monroe-ról, arról a nőről, akiben időzített bomba ketyegett, amely egyszer csak aktiválta magát.

(Charles Casillo: Marilyn Monroe. Alexandra Kiadó, Pécs, 416 oldal. Ára: 4599 forint)