Emberré kivetkőzve

Az Erdélyi karácsony gyűjteményes kötet szerzőinek sorában ott láthatjuk az ismerős neveket, azokat az írókat, akik kiállták az idők próbáját.

Amikor megpillantottam az Erdélyi karácsony című könyvet az új könyvek sorában, eszembe jutott az az oklevél, amelyet édesapám kapott az Erdélyi Szépmíves Céh folyóiratának terjesztésében való közreműködéséért. Az oklevélen három aláírás szerepel: gróf Bánffy Miklós, Kemény János, Kós Károly. Most a marosvécsi Kemény-kastély egyik falát díszíti több oklevél társaságában. „Az erdélyi magyar irodalom megszületésekor egy új irodalomalapítás nehéz felelőssége és temérdek munkája várt az ottani magyar értelmiségre. […] A kisebbségi sorsba taszított magyarság első és legfontosabb közös intézménye az irodalom és ennek fórumai: a folyóiratok és könyvkiadók voltak, közöttük is a legfontosabb: az Erdélyi Szépmíves Céh” – írja Pomogáts Béla. (A teljesség igénye nélkül a helikonista csoport tagjai: Kemény János, Kós Károly, Áprily Lajos, Kuncz Aladár, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Tamási Áron, Makkai Sándor, Wass Albert, Gulácsy Irén, Nyirő József.)

Az Erdélyi karácsony gyűjteményes kötet szerzőinek sorában ott láthatjuk az ismerős neveket, azokat az írókat, akik kiállták az idők próbáját. Egy szerencsés generáció tagjai ezen írókat még „kötelező olvasmányként” ismerték meg, olvasták. Jó lenne, ha fiataljaink is megismerhetnék, legalább a nevüket, s nem gondolnák azt például, hogy A Pál utcai fiúkat Gárdonyi Géza írta.

A kötetben szereplő Wass Albertnek el kellett hagynia hazáját hamis vádak alapján, s megtagadták tőle a hazatérés lehetőségét is. „Megtanultam tisztelni az ünnepeket – írja. – Az ünnep Isten ajándéka, más, mint a többi nap, s arra való, hogy hétköznapi mivoltunkból kivetkőzve tiszteljük önmagunkban az embert.” (Az én titok-karácsonyom) Nyirő József – akinek hamvait nem engedték eltemetni hazájában, Erdélyben – Most már jöhetsz, Jézuska! című novellájában Ülkei Ádám a szökött gyilkos elfogásáért kapott fejpénzzel a gyilkos elárvult gyermekeinek elhozta a karácsonyt. P. Gulácsy Irént, a két világháború közötti időszak egyik legsikeresebb írónőjét történelmi regényei tették ismertté. Ma az irodalomkedvelők sem tudnák kapásból felsorolni könyveit. A Karácsonyi csillaghullás című novellájának hőse, az ötéves Talpai Laji nagyon beteg. Úgy olvas, hogy betűre nem tanította senki. Fél esztendeje ágyban fekszik. Így imádkozik a családja: „Megtértem az ágyacskámba, az én földi koporsómba.” Az öreg Talpai Lajos karácsonyi sóhaja: „Legjobban járt köztünk, már angyalkákkal játszik.”

„Az erdélyi magyar irodalmat azok írhatják, akik ennek a földnek terhét magukra veszik, akik Erdélynek bánatát sorsszerűen hordozzák, akiknek idevaló földből gyúrta Isten a szívét” – állapítja meg Tamási Áron. Az Erdélyi karácsony című antológia hátsó borítóján olvashatjuk: „Ünnep. Fekete földek, fehér hó, sötétség és fény, hiábavalóság és remény, mélység és emelkedettség: KARÁCSONY…”

(Erdélyi karácsony. Lazi Kiadó, Szeged, 2019, 208 oldal. Ára: 2600 forint)