Metszéspontok

Pálfy Margit színművészt, előadóművészt a versmondás Antigonéjának, Piafjának, nő-Latinovitsnak is nevezték, ő azonban a pódium munkásának tartja magát. Pilinszky János alapján vallja: „Nem az a fontos, hogy a madár hányszor csap a szárnyával, hanem hogy íveljen.” A kötet nagyívű életpálya gyűjteménye és persze a hátunk mögött hagyott korszak lenyomata is. A közölt interjúkból, naplórészletekből, kritikákból, a gazdag fotómellékletből nyomon követhető, milyen embert próbáló küzdelmek során lett kiváló pódiumművész a soproni versmondó versenyt nyerő óvónőképzősből, akinek Latinovits Zoltán a példaképe. Tagja a Szokoly Tamás vezette veszprémi Aréna Színpadnak, azután a Nemzeti Színház Stúdiójában képezi magát, majd különböző színházakban játszik. Kritikusai a már kiváló versmondóként ismert Pálfy Margit plasztikus szövegmondását, mesterségbeli tudását, érett alakításait dicsérik. „Egyetlen ecsetvonással képes jellemet ábrázolni.” „… el tudja játszani – hitelesen – Zilia átalakulását. Ravasz és odaadó, színes és szenvedélyes: igazi nő és igazi színésznő, bár ez ugyanaz.”

Az egész életét meghatározó találkozásra Pálfy Margit így emlékezik: „A legelső költő, akit fölfedeztem a magam számára, Szécsi Margit. Ha nem ismerem meg az ő verseit, valószínűleg soha nem állok pódiumra. Életem aranymetszéspontja, hogy a költőnőt személyesen is, haláláig ismerhettem.” Az előadóművész hat műsort állított össze és mutatott be Szécsi Margit verseiből. Az ő és Nagy László, Csoóri Sándor, Hervay Gizella, Szilágyi Domokos, Kondor Béla és Márai Sándor verseiben találta meg a tiszta forrást. A könyvben olvasható Pálfy Margit legfontosabb előadóestjeinek műsorvázlata, ösztökélve e sorok íróját is: vegye kézbe (újra) a bennük felsorolt költeményeket.

Pálfy Margit előadóművészi teljesítményéről is van kritikai válogatás a kötetben. Méltatói érzékenységét, empatikus készségét, imponálóan tiszta kiejtését, briliáns beszédtechnikáját, jó ritmusérzékét emelik ki. A művésznő nemcsak Amerika, Ausztria, Ausztrália, Németország, Olaszország, Svédország, Szlovénia magyarjainak vitte el költőink üzenetét, hanem itthon is mondta irodalmi múzeumban, egyetemi színpadon, gimnáziumban, művelődési és faluházban. Erről a DVD-melléklet is tanúskodik. Ezeken a felvételeken láthatják a nézők, amint a pódiumművész hatásos koreográfia alapján, gazdag gesztuskészlettel eljátssza a verseket, monodrámát formál belőlük.

„Egy-egy estem soha nem produkció, de kinyilatkoztatás, és szeretném, ha ünnep lenne és egyben terápia, erőt adó és sugárzó. Színes beszéddel, gazdag gesztusokkal, érzelmi tűzijátékkal beírni magam a lelkekbe – erre vállalkoztam – mondja el hitvallását egy interjúban. – Én egyedül járom ezt a göröngyös utat. A körön kívül állok […] Szeretném, ha estjeim ünnepet jelentenének az emberek számára, mert szeretném őket kiemelni a hétköznapok kenyérharcából és a politika ridegségéből.”

Nagy Gábor a kötet előszavában Pálfy Margit küldetésének drámáját is összefoglalta: „Nincs magányosabb, magára utaltabb, nincs konokabb, öntörvényűbb, és nincs […] sikerében fenségesebb, megvalósulásánál teljesebb a pódium deszkáján átlényegülő embernél, az előadóművésznél.” Pálfy Margit nem plüssverseket (Kányádi Sándor kifejezése!) mond; nem lett a szürkék hegedőse. Vezérelje tovább az indulat, a szenvedély, a látvány szentháromsága.

(„Jelentés a szívdobogásról.” A versmondás Piafja: Pálfy Margit. Szerk.: Agócs Sándor. Antológia Kiadó, Lakitelek, 2019, 252 oldal. Ára: 3500 forint)