„Egy-egy estem soha nem produkció, de kinyilatkoztatás, és szeretném, ha ünnep lenne és egyben terápia, erőt adó és sugárzó. Színes beszéddel, gazdag gesztusokkal, érzelmi tűzijátékkal beírni magam a lelkekbe – erre vállalkoztam – mondja el hitvallását egy interjúban. – Én egyedül járom ezt a göröngyös utat. A körön kívül állok […] Szeretném, ha estjeim ünnepet jelentenének az emberek számára, mert szeretném őket kiemelni a hétköznapok kenyérharcából és a politika ridegségéből.”
Nagy Gábor a kötet előszavában Pálfy Margit küldetésének drámáját is összefoglalta: „Nincs magányosabb, magára utaltabb, nincs konokabb, öntörvényűbb, és nincs […] sikerében fenségesebb, megvalósulásánál teljesebb a pódium deszkáján átlényegülő embernél, az előadóművésznél.” Pálfy Margit nem plüssverseket (Kányádi Sándor kifejezése!) mond; nem lett a szürkék hegedőse. Vezérelje tovább az indulat, a szenvedély, a látvány szentháromsága.
(„Jelentés a szívdobogásról.” A versmondás Piafja: Pálfy Margit. Szerk.: Agócs Sándor. Antológia Kiadó, Lakitelek, 2019, 252 oldal. Ára: 3500 forint)
