A víz partján

Érintettség miatt csaptam le Farkas Wellmann Endre legújabb művére, a Cukor.Bajra. Már a borító is búskomor: aki gyógyíthatatlan, annak magyarázat nélkül is világos, hogy mit jelképez a hosszú stég végén álló, a sötét színű, tükörsima vizet bámuló ember.

„Barátom. Meg fogsz dögleni! Bár ezzel nem mondtam újat, a könyv, amit a kezedben tartasz, megpróbál segíteni neked egy keveset. A végkifejleten semmi nem változtat, a bekövetkeztének időpontján talán igen. Vagy nem. Pont ezért nem ígér semmit ez a könyv, mert nem is tudja betartani […] ha már cukorbeteg vagy, nagyjából ez a helyzet” – e súlyos mondatokkal nyit a szerző, aki több mint kétszáz oldalon, 31 fejezeten, saját történetein keresztül elmélkedik azon, miként lehet elviselni (vagy nem), megtanulni együtt élni (vagy nem) korunk népbetegségével, a diabétesszel, azaz a cukorbetegséggel.

A szerző, akit elsősorban költőként ismerünk, maga a kísérleti nyúl: hónapokon keresztül naplózza laborleleteit, vércukorértékét, vérnyomását, súlyát és közérzetét. Ez utóbbit „jó”, „semleges”, „dühös”, „feszült”, „ideges” és „szar” kategóriába sorolja. A legjobb hangulat – mondani sem kell – kevesebbszer fordul elő a vizsgált intervallumban, annál többször a feszültség, a feladás, a reménytelenség és a beletörődés, mindez bipoláris depresszióba átcsapó hangulatváltozással ötvözve. A könyvet ennek megfelelően nehéz behatárolni: betegségnapló? Életviteli tanácsadás? Hitkeresés? Talán nem is fontos a meghatározás, az író szerint a lényeg, hogy a félelemben mindig van segítség, akár isteni sugallat formájában. A vallásnak a szerző egyébként nagy jelentőséget tulajdonít, gyakran annak segítségével próbálja feldolgozni betegségét, megérteni a folyamatos útkeresés szükségességét és az ezzel párosuló ok-okozati viszonyokat.

A rövid, ám annál súlyosabb gondolatokat tartalmazó fejezeteket versek, bibliai okfejtések tarkítják, amelyek olvasásakor olyan utazás részesei lehetünk, amely a bezárkózásról, a miért pont én, és miért pont velem lamentálásról, illetve az állapotmegőrzésről szól. Le a kalappal az orvosok előtt, akik naponta tucatjával hallgatják ezeket a vívódásokat, ám Farkas Wellmann nyitva hagyja a kérdést, hogy milyen állapot a cukorbetegség – azaz döntsön mindenki maga a saját belátása szerint. Pozitívum, hogy a szerző a maga történetén keresztül a II-es diabéteszről ír, de megállapításai a többi betegség kiküszöbölésére is igazak: diéta, testmozgás, káros szenvedélyek elhagyása szükséges ahhoz, hogy életünk 10-15 évvel ne rövidüljön meg.

A kötetet sokan méltatták, lektorálták, így biztosak lehetünk abban, kuruzslástól, orvosi szavakkal való dobálózástól, valótlanságoktól mentes. Egészségügyi dolgozó, unitárius lelkész felügyelte, hogy utazásunk hibamentes, ám annál tanulságosabb legyen. Többször is olvasható, lapozgatható a könyv, lehet tanulni, okulni belőle. Sőt az utolsó oldalakhoz érve máris új értelmet nyer a könyv borítója, amelyen ott van a felhőkön átszűrődő napsugár is, amely korábban fel sem tűnt, csak a komor stég az emberrel.

(Farkas Wellmann Endre: Cukor.Baj. Partvonal Kiadó, Budapest, 2019, 203 oldal. Ára: 3499 forint)