Különlegesnek és véletlennek tekinthetjük azt, amikor az összetett szavak tagjainak a határán egy nem „kért” kétjegyű mássalhangzó „keletkezik”. Holott az valójában nem az. Ilyen például a pácsó, amely nem a pancsó egyik változata, hanem a pácoláshoz nélkülözhetetlen anyag: pác-só. Így, ha kötőjellel írom, sokkal jobban érthető, bár természetesen ez nincs benne a helyesírási szabályzatban. Bezárt piacon kesergő újságíró alkalmi szava a piacsirató, azaz piac-sirató. Így már mindjárt világos, igaz? Az összetételi tagok elválasztása kötőjellel a könnyebb érthetőséget szolgálja. Ugyanez elmondható a következő szavakról: okoszuhanyrózsa, nyílászáró, házsor (okos-zuhanyrózsa, nyílás-záró, ház-sor).

Így sonkázott Rezeda Kázmér
Eloltotta Kázmér a tűzhelyet, hagyta kihűlni sonkáját, a rettenetes világ pedig fortyogott tovább a saját levében.