Az elmúlt évben mindhárom globális játékos megpróbálta javítani pozícióit. Az USA logikus módon katonai, gazdasági, politikai, technológiai fölényét akarta továbbra is érvényesíteni. Kína is gyorsan növekvő gazdasági és katonai erejét nyomatékosította a szomszédaival való kapcsolatokban, de kerülte a nyílt konfrontációt az USA-val. Oroszország – tekintettel arra, hogy gazdasági teljesítménye óriási mérete ellenére csak Olaszországéval egyezik meg – ugyancsak katonai képességeivel próbált teret nyerni. Ugyanakkor kerülte az összeütközést az USA-val, és próbált megállapodásra jutni, főleg a korábban megkötött és az USA által felmondott vagy a most lejáró katonai szerződések kérdéseiben. Illetve különösen az IMF esetében.
Kétezertizenkilenc januárjában új, jobboldali elnöke lett Brazíliának, aki megpróbálta szorosabbra fűzni a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal. May miniszterelnököt leszavazta a brit parlament, és folytatódott a kisebbségi kormány vesszőfutása a Brexit kapcsán. Bajorországban zajlott a hatalomátvétel, és Söder megszerezte a miniszterelnöki mellett a pártelnöki funkciót is. Seehofer – hiába maradt német belügyminiszter – pozíciója tovább gyengült, ami meglátszott politikai teljesítményén és a kormányzaton belüli szerepén is. Februárban a pápa elsőként a történelemben ellátogatott az Arab-félszigetre, ahol nem csupán az ott élő, döntően vendégmunkás keresztényekkel, de az arab legfőbb egyházi vezetőkkel is találkozott. Egy eddig ismeretlen svéd középiskolás lány színre lépett a környezetvédelem területén, és meghirdette a diákok pénteki tiltakozó napját. Bár szereplését és tevékenységét a világban ellentmondásosnak ítélték meg, de tevékenysége világra szóló figyelmet kapott.
Márciusban volt az új-zélandi mecset elleni merénylet, amely az ország történelmében a legtöbb áldozattal járt. Ennek következményei, hatásai mindmáig érezhetőek. A Boeing botránya azt jelentette, hogy a vezetés tudott a problémákról, megpróbálta azokat elleplezni, aminek tragikus következményei lettek.