Macska a kertben

November elején még senki sem beszélt róla. A karácsonyi ginmámorban sem. Szilveszterkor már eldörrent egy ironikus beszólás itt, egy sötét előrejelzés ott, miszerint ez volt az utolsó év „európaiként”, január első hetében viszont már uralta a kocsmai beszélgetéseket a Brexit és annak feltételezett hatása a skóciai Edinburgh-ben.

Mindenki ismeri a viccet, amelyben addig nyávog türelmetlenül a macska az ajtót szuggerálva, amíg gazdája kinyitja neki azt: tessék, ha ki szeretnél menni, menj. Igen ám, de ahogy megnyílik a lehetőség a szabad séta és némi egerészés előtt, a kényelmes cica elbizonytalanodik, és csak nézi az udvart. Az idő csípős, befúj a lakásba a szél, ezért a gazdi becsukja az ajtót, hiszen úgy tűnik, az állat meggondolta magát, és inkább bent maradna a finom melegben. Ebben a pillanatban a macska újra elkezd felháborodottan vernyogni – az ajtó kinyílik, és ez így megy tovább a végtelenségig. Vagyis helyesbítek, 2020. január 31. este tizenegy óráig, amikor is a macska három és fél évnyi huzavona után végre kilépett puha mancsaival a téli udvarra, hogy körülnézzen kicsit.

Hogy mindez kollektív önsorsrontás vagy az akarat és az öntudat diadala-e, azt nehéz lenne megmondani, de a skótok véleménye a közösségi oldalakon és a baráti beszélgetések során meglehetősen egyöntetű. Míg a kint élő magyarok és egyéb munkavállalók elsősorban lehetőségeik megnyirbálásától és rengeteg kedvezőtlen lakhatási és munkavállalási szabályozástól tartanak, addig a skótok kivétel nélkül úgy gyűlölik, ha angolnak nevezik őket, mintha William Wallace, a „rettenthetetlen” sleppjét sértegették volna ilyesmivel annak idején – olyan ez, mint mondjuk lerománozni egy székely embert.

A brit EU-tagságról 2016 júniusában rendezett népszavazáson országos átlagban a résztvevők szűk, 51,89 százalékos többsége a kilépésre, a skótok 62 százaléka viszont a bennmaradásra voksolt. A skót miniszterelnök asszony szerint az újabb függetlenségi népszavazásra pedig azért van szükség, mert Skócia nem engedheti meg, hogy egyértelműen kinyilvánított bennmaradási szándéka ellenére London a hajuknál fogva kirángassa őket az EU-ból. A legnagyobb brit közvélemény-kutató szervezet felmérése szerint a skót választók 51 százaléka ma már pártolná Skócia függetlenné válását egy újabb referendumon. Nagyon úgy fest viszont, hogy az északiak egyhamar nem kapnak még egy lehetőséget véleményük kinyilvánítására, Boris Johnson ugyanis egyértelművé tette, hogy amíg ő a miniszterelnök, a skótok nem szavazhatnak a függetlenségükről.

Az írországi Berlin D2 kocsmában a következő felirat fogadta­ a betérőket az üvegre írva január 31-én: minden brit vendég kizáró­­lag európai kísérővel térhet be hozzájuk este 11 óra után – kivétel a skótok, ők rendben vannak. Egy tüntető szerint a Brexit pont olyan, mint amikor Geri Halliwell túlbecsülte saját képességeit szólóművészként, és otthagyta a Spice Girlst. Európa azt mondja Nagy-Britanniának egy rajzon: Remélem, nem hagyod el az uniót, hiszen együtt erősebbek vagyunk. Nagy-Britannia így felel Európának: Nem! Nincs szükségünk arra, hogy mások megmondják, mit csinálhatunk, ki akarunk lépni! Nagy-Britannia kilép, ezután pedig széles mosollyal Cornwall, Wales és Skócia felé fordul: Remélem, nem hagyjátok el az uniót, hiszen együtt erősebbek vagyunk!