Jó üzlet az extrém turizmus, közel hatszázan várják előfoglalásban, hogy civilként utazzanak a világűrbe. Az egyik legnagyobb beruházó, a 2,5 milliárd dollárt érő, pár hónapja a tőzsdére is bevezetett cég, a Virgin Galactic már az indulás évében 120 millió dolláros haszonnal számol. Így nem csoda, hogy a vállalatcsoport alapítója, a dollármilliárdos iparmágnás Richard Branson vérszemet kapott, és az elmúlt hetekben egy tengerészeti szakkonferencián arról beszélt, hogy nem csupán a kozmosz felé terjeszkedik birodalma, hanem a vizek legmélyebb, nem igazán látogatott pontjaira is utazásokat szervez pénzes civileknek. Többek között ezért alapította a Virgin Oceanic társaságot, amely az édes- és sósvíz-kutatásokon, filmkészítésen kívül most új üzletággal bővül.
A vállalkozó kedvű turistákat szállító eszköz már rendelkezésre áll, évek óta tesztelik, számos kutatást is végeztek vele a tudósok. Például bejárták már a Molloy-mélységet az Északi-tenger alatt, a South Sandwich-árkot és az Indiai-óceánban lévő Diamantina-árkot is. A Virgin batiszkáfja (mélytengeri tengeralattjáró) leginkább egy repülőre hasonlít. A járművet Graham Hawkes mélytengeri mérnök és tengeralattjáró-dizájner tervezte, aki többek között az első robotgépfegyver, a Telepresent Rapid Aiming Platform feltalálója is. Az öt és fél méter hosszú gép törzse erős szénszálas anyagból készült, és titánborítású. Ez az egyik legkönnyebb és egyben a legerősebb anyag, a gép így közel négy tonnát nyom, és jól állja a víz nyomását. A tengeralattjárót egy súly tartja lenn, amely az emelkedés előtt leválik róla, és a szintetikus habnak nevezett felhajtóanyag a felszínre juttatja a gépet. A merülésnél pedig a szerkezet „szárnyaival” előidézett hidrodinamikus erőket használják. Az extrém kalandokat ötórásra tervezik.
Bemelegítésként már most lehet jelentkezni a jövőre induló első privát útra, igaz, egyelőre nem a legnagyobb mélység a cél, hanem „csak” a Titanic 3860 méteren fekvő roncsa. Miután több missziót terveznek ide, az ár is kedvezőbb, már százezer dollárért megtekinthető a hajó reflektorai által megvilágított, viszonylag épen maradt orr-rész és a tőle hatszáz méterre heverő tat, valamint a több száz méteren szétszóródott berendezési és használati tárgyak.