Önkép az űrből

Jessica Meir, a NASA asztronautája január végén osztott meg egy szelfit, amely rögtön elnyerte a Twitter közönsége szerint minden idők legmenőbb szelfijének címét. Jessica szeptember óta lakik a Nemzetközi Űrállomáson, azóta több űrsétán is részt vett, januárban az egyik alatt fényképezte le magát az űrben lebegve. Nem Jessica az első űrhajós, aki önarcképet készít, a leghíresebb ilyen fotót 1966-ban Buzz Aldrin készítette a Gemini 12 űrsétáján.

Mások is fényképezték magukat az elmúlt ötven év során, azonban legtöbbször a földi háttér előtt csak a sisak fényvisszaverő bevonata látszik, vagy ahogy Aldrin esetében, az asztronauta szeme. Jessica azonban klasszikus szelfit lőtt: az egész arca látszik, és mosolyog. Ilyen még sosem készült nulla gravitációs környezetben.

A közösségi médiában el is indult a találgatás, hogyan lehetne reprodukálni a képet. Néhány kifigurázó mém már született is egy hatalmas Föld-poszter és egy egyszerű bukósisak segítségével, de a többség véleménye szerint kénytelenek várni az űrturizmus beindulásáig, hogy még menőbb képek készülhessenek. Erre a jelenlegi (meglehetősen kétséges) becslések szerint is legalább öt-tíz évet kell még várni. A technológia fejlődése azonban felteszi a kérdést, hogy addigra egyáltalán érdemes lesz-e még szelfit csinálni, vagy újabb őrület következik a Twitteren, Face-

bookon, Instagramon.

Jelenleg körülbelül egymillió szelfi készül naponta. A legtöbbet a 18–24 évesek fényképezik, a Samsung szerint az összes kép egyharmadát. Az egy nap alatt készült fényképek esetén is a szelfi vezet, az összes fénykép harminc százaléka készül szelfiként. Az Y, Z és alfa generáció szerint a szelfi kiváló eszköz az új helyek és kultúrák megismerésére, hiszen anélkül láthatják, mit csinálnak az emberek a különféle országokban, hogy ki kéne mozdulniuk megszokott környezetükből.

Ráadásul a képi kommunikáció az idősebb generációkkal is segít megtalálni a hangot – véli sok fiatal. Azt már elfelejtik, hogy ezáltal nehézkesebbé válnak verbális kifejezési készségeik, ami öngerjesztő folyamatként egyre inkább a képi kommunikáció felé tolja az arányokat.

Ráadásul egy szelfi elkészítése nem egyszerű feladat. A közösségi média néha gyilkos véleménynyilvánítása okán mindenki igyekszik a legelőnyösebb oldalát mutatni. Így átlagosan hét percig tart egy kép megalkotása, amelyet három-tíz variációból választ ki az alany. Ezt filterezi és szerkeszti, néha már olyan mértékig, hogy a társkereső oldalakon megosztott képek esetén a legtöbb társkereső nem hiszi el, hogy az illető tényleg úgy néz ki, mint a képeken. Hiszen a szép arc funkcióval tökéletes lesz a bőr, a szemek és a száj bármekkorára nagyítható, az orr pedig miniatürizálható, mindez további körülbelül öt percet vesz igénybe.

Így a pár másodperces fényképezésből valójában akár tíz perc lehet, ami alatt a szelfiző nemhogy nem ismeri meg a körülötte lévő világot, de teljesen elzárkózik a telefonja képernyője mögé.

A szépészeti beavatkozások persze Jessica Meir szelfijét nem érintették, hiszen a szkafander alatt nehezen lehetne megfésülködni. Idő sem volt a tökéletes beállítás megtalálására, mivel az űrséták nagyon pontos időrend szerint zajlanak, így az űrhajósnő valóban csak néhány képet lőhetett, remélvén, hogy valamelyik jól sikerül. Ezzel szinte visszatértünk a régi önkioldós, analóg fényképezés korszakába, ami valóban megéri a menő jelzőt.