Mégsem árt megfigyelni, hogy a tója, fűje, eperje típus nem költői nagyságaink szótárába tartozik. Sokkal inkább azon emberek jellemzője, akik keveset törődnek nyelvhasználatukkal. Aztán meg természetesen egyetlen nyelv sem lehet mértani szabályosságú, mert akkor a hagyományt, a nyelv változatos szép formáit, egyszóval sava-borsát s a társadalmi nyelvszokás évszázados receptjeit felváltaná a mértani tökély unalma, amely csak mesterséges nyelv sajátja lehet. Ami a hagyományt illeti, tó: tavat, hó: havat típusú szavaink kéttövűségének több ezer éves története van. A hagyománytisztelet tehát megérne annyit, hogy odafigyeljünk rájuk. Épp ezért én továbbra is narancslevet kortyolgatok, s számomra Wimbledonban ezentúl is füves a pálya, a nézők pedig szünetekben tejszínes epret esznek.
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!