David Bowie halálakor még csak zenéket osztottunk meg, vagy Aladdin Sane-es villámot mázoltunk az arcunkra, de vajon az Instagramon megosztott képek, közös emlékek felidézése elhunyt híres emberek esetében szép gesztus vagy a jó ízlést mellőző önreklám? Bryant és kislánya halála megrázta az egész világot: végigsöpört az interneten az emlékezéscunami. A szülinapi köszöntések után a gyász is virálissá vált. A közösségi oldalak hajnalán még elképzelhetetlen lett volna egy „sztoriban” megosztott (mindössze 24 óráig látható kép) együttérzés vagy imádság küldése a családnak, ma viszont már ez a trend. Direkt használom a trend szót, ugyanis a Facebook Kobe Bryant balesete után két nappal a hírhasáb posztjai között ajánl híreket „trending”, azaz „felkapott” kiemeléssel az eseményről. Persze egy esemény vagy hír lehet felkapott, de ettől még a közösségi platformok robotjait nem ártana befizetni némi érzékenyítő okításra.
Egy biztos: mindenki úgy gyászol, ahogy akar, nincsenek megfelelő szavak, a legjobb szándék is suta. Tart, ameddig tart. Aztán jön a következő nap, a következő edzés, és még egy 11 éves is feláll, és viszi magával a tanulságot: őszintén élni, adni, tanulni, küzdeni, és semmit nem venni természetesnek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!