Ítélet nélkül

Varga István fonyódi helytörténész, akinek számos kötete, tanulmánya elemzi e balatoni fürdőtelepülés történetét, ideiglenesen elhagyta a kedves és kellemes tavi fürdőtörténeteket. Új és releváns témát talált ugyanis, amellyel már hosszú ideje foglalkozik: fonyódi politikai, származási okokra visszavezethető gyilkosság részleteit mutatja be, alapos forrásválogatással és részletes magyarázatokkal. A kötet az 1919-es, a Tanácsköztársaság bukását követő események századik évfordulójára készült, de nem a 133 napos kommunista terror helyi mozzanatait mutatja be, hanem három zsidó származású férfi – minden valós vádat mellőző – kivégzésének részletes körülményeit. A Fonyód-monográfiákból eddig hiányzó történet feltárását Varga István közel négyszáz oldalas kötetében vezeti végig, felvonultatva a bírósági és sajtóanyagokat, levéltári forrásokat, kéziratos és szóbeli visszaemlékezéseket.

Tószeghy Freund Albertet, Gráner Albertet és Hamburger Edét 1919. augusztus 28-án akasztották fel Fonyódon. A történet hátborzongatóan tragikus: a Tanácsköztársaságot követően Prónay Pál különítményesei

– Salm Hermann és Bibó Dénes – Fonyódon népgyűlést kezdeményeztek, és a 133 napos kommün támogatásával vádolták meg a Fonyódon tartózkodó, de nem helyi illetőségű férfiakat. A koholt vádak alapján három fonyódi földművessel végeztették ki őket. Az ítélet nélküli akasztás végére – túl későn – érkezett meg Tószeghy Freund Albert felesége, aki Horthy Miklós utasítását hozta: ha nincs ítélet, nem vonható felelősségre senki. Szep­tember elején még négy férfit hurcoltak Fonyódra, akiket szintén embertelen körülmények között végzett ki ekkor már egy másik különítményes csapat.

A kötet részletesen bemutatja a meghurcoltak tisztes életútját: Tószeghy Albert adóhivatalnok neves iparmágnás családból származott, a család kezelésébe tartozott a Badacsonyi Bazaltbánya Rt. is, nagy birtokkal rendelkeztek Pusztaberényben. A Tanácsköztársaság idején a férfi fonyódi villájában bujkált. Gráner Albert Tószeghyék jószágigazgatójaként szolgált. Hamburger Ede pedig fonyódi család rokonságához tartozott, s korábban szóbeli vitába keveredett egy katonatiszttel.

A leírásokból, forrásokból egyértelműen kiderül: Bibó Dénes tüzelte fel az összegyűlteket, és provokálta a kivégzés végrehajtását. Több kérdés is felmerülhet az olvasóban: a helyiek miért engedelmeskedtek Bibó Dénesnek? Miért és honnan eredt ez a nagy népharag? Miért fosztották ki a kivégzettek házait? Milyen ítéletet kaptak a gyilkosok? Mi lett a leszármazottakkal? Mindezekre a felvetésekre is igyekszik választ adni e kötet. Az írásos forrásokat kiegészítik fényképek, térképek, adattárak, életrajzi összegzések, hozzájárulva a pontos dokumentáláshoz. De nagy előnye még e könyvnek, hogy foglalkozik a Tanácsköztársaság időszakával is. Móricz Kálmán és Móricz Béla 1919. évi naplójegyze­tei a proletár gyerekek bélatelepi nyaraltatását mutatja be, de Latinca Sándornak, a somogyi direktórium vezetőjének fonyódi elfogásáról is szól egy fejezet.

Varga István új kötete tényeken alapul, és hiteles forrásokon. E tények alátámasztják a történészi állításokat is: valóban volt példa a Prónay-különítmény kegyetlenkedésére, és létezett Horthy Miklósnak a terrort fékezni próbáló parancsa is. E kötet nem lehet elégtétel az alaptalanul meghurcolt családok leszármazottainak, de mindenképp állomása a valós tényfeltárásnak, és még egy nagyon fontos űrt kitölt: az áldozatok bűntelenségének nyilvánosságra hozatala segíthet a jóvátételben.

(Fonyód 1919-ben. Források Tószeghy Albert és társai meggyilkolásához. Szerkesztette, összeállította: Varga István. Magánkiadás, Fonyód, 2019. 374 oldal. Ára: 3500 forint)