Megváltozott az életünk, így új dolgokkal próbálkozunk. Ki kovászos kenyeret süt, ha már nem lehet porélesztőt kapni, ki felássa a kertben a gyepet, és palántázni kezd, ki meg a muskátli helyett fűszernövényeket és miniepreket ültet az erkélyen a cserepekbe. A többség süt-főz, van ideje szakácskönyveket forgatni, időnként pedig, talán szolidaritásból is, megpróbálja életben tartani a most házhoz szállításra átálló vendéglőket, a zöldségeseket, a kis- és nagytermelőket, pékeket. De abban bizonytalan, hogy megbízhat-e az árujukban. Biztonságos-e a nyers paradicsom? Hiszen senki nem mossa le szappannal. És a kenyér, amelyet valaki megfogott, átrakott egyik ládából a másikba? Vajon volt-e rajta kesztyű, és tiszta-e, nem köhögött-e bele? És ha a csomagolás közben arra járt valaki, akinek nem kellett volna? A hipermarketben a zsemléket akkor is kézzel veszik ki az emberek, ha másfél óráig magyarázzák nekik, hogy nem kellene. Egészséges időkben sem.