A filmben megfelelő, kiszámítottan pontos ugrás az intelligens kutyának csak a 147. felvételre sikerül. Van itt is dublőr – a forgatókönyv szerint hínárba keveredett és már-már megfulladt vizslát altatóval pár órára nyugalmi állapotba tett „hasonmás” jeleníti meg hihető aléltságban. A mindenre elszánt rendező a bivalycsorda vonulását felülről, alulról halált megvető bátorsággal képes közvetlen közelről filmezni. Utóbbinál az erre kitalált földbe épített acélcella bereped, szerencsére mindenki megmenekül, a vele odabújt kutya is. Az őshonos bivalyok hatalmas, fekete állatok, dübörgésük vetekszik a kitalált King Kong félelmetességével.
Mire a könyv végére érünk, nagyon is értjük, mi vonzotta a rendezőt ebben a műfajban az alkotásra. Megszeretjük a főszereplőket, az ember valódi társává lett kutyákat, madarat, a stáb tagjait, izgulunk, hogy legyőzzék a nehézségeket. Homoki-Nagy könyve több mint egy werkfilm írásos változata. Olyan ember írása, aki ifjúságában megélte a kölyökként kapott és nevelt spániel barátságát, kutyahűségét, vadásztárssá nevelését, majd elvesztette őt a második világháború viharában. Ebben a filmjében az egykori hű társra is emlékezik, a két főszereplő kutya megmenekül a veszedelmekből. Ami bizonyítja, az ember még mindig a természet része, tisztelője – és állatbarát.
(Homoki-Nagy István: Nádi szélben. Guttenberg Pál Népfőiskola–Orpheusz kiadó, Budapest, 2019, 167 oldal. Ára: 6000 forint)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!