A Baltazár Színház március 13-án utazott volna Mumbaiba a Pitypang és a Por című előadásokkal. Az utazás előtt egy nappal India lezárta a határait. Elek Dóra 1998-ban alapította meg az egyetlen olyan hivatásos színtársulatot Magyarországon, melynek tagjai értelmi sérült színészek. A kisebbségen belül is speciális közösséget alkotnak, hiszen a művészet által teljes és sikeres életet élnek. Nekik nincs hiányérzetük, csak akkor, ha a külvilág szembesíti őket azzal, hogy mások, ami viszont a művészetben előny. A legtöbben a fogyatékossághoz szellemi és érzelmi hiányt is társítanak. A Baltazár célja, hogy ezt a téves társadalmi képet lerombolja. Erre vállalkozik Elek Dóra Világlátó Baltazár című filmje is, amely a színház néhány évvel ezelőtti indiai utazásáról szól. A huszonkét éve működő társulat az első pillanattól India vonzásában él. A színészek rendszeresen jógáznak, több darabjukat az indiai kultúra ihlette. Egy televíziós játékban – melyben a Madách Színház színészei a Baltazár Színházért játszottak, és győztek – a nyertes csapat kívánságát teljesítették. A társulat álma valóra vált: eljutottak Indiába. Az Indiában forgatott jelenetek a 2014-ben bemutatott Boldog óra című színházi előadásuk képeivel váltják egymást. A darabot, mely a karmáról szól, Vörös István írta.
Fotó: Baltazár Színház
A társulat és a háromtagú filmes stáb 2015 januárjában nyolc napot töltött Dél-Indiában. Elek Dóra az előző év karácsonyán megajándékozta a színészeket egy-egy naplóval, hogy az út során abba írják le gondolataikat, élményeiket. A filmben – miközben idézetek hangzanak el az írásaikból – láthatjuk, ahogy Indiában a színészek rácsodálkoznak az utcákon nyüzsgő tömegre, a forgalomra, a színes ruhákra. A templomokban különös, megnyugtató érzés fogja el őket, az utcán pedig ujjongva fogadják az ajándékba kapott hatalmas banánfürtöt. Hennafestésen és indiai táncesten is részt vesznek. A helyiek szívesen készítenek fényképeket róluk és velük. „Indiában mindenki boldog, az emberek elfelejtik a bánatukat” – mondja egyikük. A természetes és szeretni való színészek arra is kíváncsiak, hogy mi van a sorsukban megírva. Azért is utaztak Tamil Nadu tartományba, mert ott található a nádi asztrológia központja. Kétezer évvel ezelőtt az indiai bölcsek pálmalevelekre írták meg az emberiség sorsát. Most is sok milliót őriznek belőlük titkos könyvtárakban. A levelek – melyeken a tinta lassan elhalványul, ezért ötszáz évente újra kell írni őket – minden képzeletet felülmúló titkokat rejtenek. „Az akkor íródott levelek mai emberek életéről számolnak be születésüktől egészen halálukig. A pálmalevél egy múltbeli életet is tartalmaz, azt, amelyik leginkább kötődik a mostanihoz. Olyan ez, mint a sors könyve, mint egy nagy történet” – hangzik el a Boldog óra című darabban. Aki szeretné megtudni a jövőjét, annak a hüvelykujját festékbe kell nyomnia. Az ujjlenyomatuk alapján keresik meg és azonosítják be a pálmaleveleket. A társulat tagjai izgatottan várnak az eredményre. Döbbenet és megilletődöttség látszik az arcokon, többen elsírják magukat, miközben azt hallgatják, hogy kik voltak előző életükben, és mit követtek el. Csak a film végén derül ki, hogy ki hogyan tud megtisztulni, hogyan teheti jóvá a bűneit. Már ezért is érdemes megnézni. Minden cselekedetünk következményekkel jár, de ha rosszat teszünk, azt jóvá lehet és kell is tenni. A színházi darabban megjelenő karmafoltozó képzeletbeli szereplő, ő az, aki meggyógyítja az emberek lelkét.
