Szeretet járvány idején

Azután kiderült az is, mennyire nem praktikus és nem jó dolog egyedül lenni. Sem kényszerűségből, sem önkéntesen. Persze kényelmes, meg szingliség, meg nem kell a gyerek, mert nagyon fárasztó, de azért még­iscsak jó lenne, ha lenne ott valaki. Valaki, aki nem társadalmi kapcsolat, hanem valaki több. Az a fránya család! És nemcsak most, hanem egyszer majd, amikor tényleg szükség lesz rá. És kiderülhet az is, hogy nem örülünk a szomszéd bajának, mint szoktunk, mert könnyen lehet abból a mi bajunk. Egyszóval még bekövetkezhet, hogy az egész járvány elvonulta után jobb emberek leszünk. Nem szidjuk például teli szájjal a magyar egészségügyet, orvosokat és ápolónőket, hanem tisztelettel és bizalommal tekintünk rájuk, mint régen. És talán jól járnak a tanárok is, nekik is lesz egy kis respektjük. Nemcsak azért, mert kiderült, hogy ötven felett is tudnak újat, hanem mert a szülő, aki egész nap össze van zárva a gyerekével, ráébred: lehet, hogy nem a tanárban van a hiba. És így tovább. Helyére kerül a jó és a rossz, a fontos és a felesleges, és talán kevesebb lesz a szemét is, mert kétszer gondoljuk meg, hogy kidobjuk-e a fél szappant. Vagyis nézzük a dolgok jó oldalát, és ettől még búsonghatunk, hogy az idei húsvét járvány miatt elmarad. Pontosabban nem marad el, csak más lesz. Talán igazi feltámadás.