Tábornoki kunyhó

Egy tábornok négyéves harctéri tevékenységén keresztül mutatja be az első világháborút A Monarchia katonája című könyv. Kajon Árpád és Suslik Ádám kötetének főszereplője, Schamschula Rezső tábornok a kiegyezés utáni boldog békeidők tipikus alakja. A cseh származású, német anyanyelvű katonatiszt apa a szabadságharc leverése után pénzügyi tisztviselőként, házasság révén került Magyarországra, megtanulta nyelvünket, betagozódott az 1867 után magyarrá lett adóhivatal szervezetébe és tisztviselői közé, Simontornyán telepedett le családjával. Az iskola befejezése után a katonai pályára készülő fiatal Scham­schulát a szolnoki 68. közös gyalogezredhez vezényelték, részt vett a Bosznia-Hercegovina megszállásával járó harcok végső műveleteiben, és 1897-ben már századosként helyezték át a császári és királyi közös hadseregből a magyar honvédség állományába. Ötvenévesen lett ezredes, hat évvel később tábornok és dandárparancsnok.

A különböző hadjáratok pontos leírása a könyv egyik fő érdeme. Ennek megfelelően az egyik legolvasmányosabb rész az osztrák–magyar hadsereg kezdeti sikerei utáni időszakról szól, amikor a hadvezetés hibái miatt olyan súlyos vereséget szenvedtek az oroszoktól, hogy egész Galíciát és Bukovinát ki kellett üríteniük, és csak német segítséggel tudtak megkapaszkodni Krakkónál és a Kárpátokban. Scham­schula dandárja is nagy veszteséget szenvedett, a tábornok maga is megsebesült a harcokban, és így kellett végignéznie, hogy alakulata felmorzsolódik az egyenlőtlen küzdelemben. A kárpátokbeli téli harcok rendkívül sok áldozatot kívántak, az időjárás és az ellátás hiányosságai is gyorsan csökkentették a harcképes katonák számát, akiken a feljegyzések szerint csonttá fagyott a ruha. A kemény körülményeket jellemzi, hogy Schamschula Rezső egy front mögötti földkunyhóban kialakított állásból kényszerült irányítani csapatait. Ha egy idős tábornoknak csak ez jutott, elképzelhető, milyen körülmények között lehettek a katonái.

A kötet az első világháborúban elszenvedett emberveszteségeket is perspektívába helyezi, hiszen a Monarchia serege – amelynek negyven százaléka magyar, illetve magyarországi sorozású katona volt – 1914-ben mintegy 800 ezer embert veszített, amely véráldozat kevésbé ismert, mint a Don-kanyar 120 ezer áldozata. A hadtörténeti részletek iránt érdeklődőknek számos további érdekességgel szolgál a kötet, így részletes leírás olvasható a kárpáti harcoknak véget vető gorlicei áttörésről, amelynek során a központi hatalmak kiűzték az oroszokat az elfoglalt területekről.

Schamschula Rezső háború utáni részletes életrajza is hiánypótló munka. Különösen érdekes annak leírása, hogy hadtestparancsnokként hogyan próbálta hazahozni alakulatait, ahogyan az is, hogyan élte meg a háború utáni időszakot. A kiadvány értékét emeli a sok korabeli harctéri térkép és a főszereplőt is bemutató fotók gyűjteménye.

(Kajon Árpád–Suslik Ádám: A Monarchia katonája. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2019, 360 oldal. Ára: 4000 forint)