Üst a lángokban

A trianoni Magyarországon alig ismert, de annál jelentősebb középkori épített örökségünk a ­Törökbecse közelében fekvő aracsi pusztatemplom, amely a délvidéki magyarság zarándokhelye. A legendák övezte romtemplom állagának megóvása és látogathatóvá tétele karnyújtásnyira került. Megmentése a magyar–szerb diplomáciai közeledés újabb példája lehet.

A délvidéki magyarság számára fontos jelkép a középkori templom Fotó: Bach Máté

Az aracsi pusztatemplom helyét semmilyen tábla nem jelöli. GPS-koordináták segítségével lehet megközelíteni a személyautóval alig járható, megbecsülhetetlen mélységű pocsolyákkal tarkított földúton. Jobbra-balra szántók egyhangú tengere, melyből kiemelkedik a távoli istenháza. Elzártsága alighanem hozzájárult fennmaradásához, amely önmagában csoda, hiszen pusztulása már az oszmán török hódítással kezdetét vette.

Az aracsihoz hasonló templom a romanika és a korai gótika művészettörténeti korszakából nem sok maradt fenn a Kárpát-medencében. Csupán a jáki és ócsai, valamint a romjaikban is monumentális zsámbéki és vértesszentkereszti templomok hasonlíthatóak hozzá. A Vajdaságban a pusztatemplom az egyetlen. A magyarságot érintő történeti jelentőségénél csak művészettörténeti fontossága nagyobb, természetesen kiemelt műemléki védettséget élvez. E védelem mostanáig azonban csak elméleti fogalom volt.

Szerb téveszmék

Trianon óta több kísérlet is volt arra, hogy visszamenőleg „pravoszlávosítsák” a bencés, majd ferences monostor történetét, de az ilyen természetű felvetéseket a hozzáértők rendre cáfolják. A politikailag motivált szerb elgondolás mellett mindössze az szól, hogy Zsigmond királyhoz való hűségéért vazallusa, Brankovics György szerb despota számos magyarországi birtok mellett Torontál vármegyei területeket is kapott, benne Aracs vidékét. Brankovics korának jelentős politikai játékosa volt, a török­ellenes harcokban és belpolitikai küzdelmekben egyaránt kitüntette magát. Azonban az, hogy bizonyos helyeken hűbérbirtokossá vált, az ottani népesség összetételére, népességmozgásokra nem gyakorolt hatást, ami különösen igaz az egyházi kézben lévő monostorok életére.

Az 1970-es években a pusztatemplomnál ásatásokat végző Nagy Sándor – az egyik legelismertebb délvidéki magyar régész – számolt be utóbb arról, hogy kifejezett utasítást kapott arra, találjon tárgyi bizonyítékot a lelőhely ószláv jellegének bizonyítására. „Hát én sok mindent találtam, de ószláv templomra vonatkozó bizonyítékot egyet sem” – fogalmazott nyilatkozatában. Ehhez képest nemrégiben Nebojša Kuzmanović tartományi titkárhelyettes még mindig azt találta mondani egy tudósítás szerint, hogy „Aracs szerb, jobban mondva szláv és szerb, valamint magyar emlékhely”. A szerb téveszme tehát masszívan tartja magát.

A bizonyos nyelvjárásokban Gótegyházaként is ismert aracsi pusztatemplom alapításának időpontja nem ismert. A monostoregyüttesnél neolit kori kerámiákat, a középkori település területén III–IV. századi cserepeket, római kori síremlékeket és téglákat is találtak, tehát tudható, hogy ősidőktől lakott helyről van szó.

TRIANON100 összeállításunkat ide kattintva érheti el!

Marosi Ernő és Raffay Endre művészettörténész-professzorok szerint a pusztatemplom faragványainak stílusa arra enged következtetni, hogy az itt dolgozó kőfaragók részben az esztergomi királyi palota és érseki székesegyház, részben a pannonhalmi bencés főapátság építésénél szerezték tudásukat nyugati mesterektől. Ezt erősíti az a tény is, amely Biacsi Karolina restaurátor legújabb laboratóriumi anyagvizsgálataiból derült ki, hogy a kőfaragványok alapanyaga a Budapest környéki kőérből, mészkőből való, és nagy valószínűséggel a sóskúti kőfejtőben bányászták.

A templom maradványait a XIX. században „fedezték fel”. Henszlmann Imre 1871-ben azt írta, hogy „most e rom elkerülhetetlen és tökéletes veszte felé közeleg”. Jóslata szerencsére nem vált valóra. Ugyanakkor az utóbbi másfél évszázadban számos kisebb-nagyobb régészeti kutatás, kincskeresés folyt a rom körül, de a monostor és a település teljes régészeti feltárása sajnos mindmáig nem történt meg.

Viszont több legenda ismert a pusztatemplomról. Az egyik szerint minden tizenharmadik év Szent István-napjának éjszakáján kék lángok lobbannak föl a rom környékén. Egy alkalommal az egyik láng alatt megnyílt a föld, és kiemelkedett egy izzó üst tele arannyal. Az üst mellett angyal állt, aki így szólt: „Jöjjetek, jó emberek, itt az arany! Építsétek vele újjá a templomunkat!” Az emberek csak színlelték a jó szándékot, valójában kapzsik voltak, így amikor az arany után nyúltak, megégették a kezüket. Jajgatva távoztak az izzó üsttől, amely hajnal közeledtével az arannyal együtt visszasüllyedt a földbe…

A délvidéki magyarság számára a templom fontos jelkép, hiszen a magyarok évezredes ittlétét bizonyítja. 1991-ben alakult meg Tordán az Aracs Hagyományápoló Társaság. Mint alelnökük, Lázár Jenő fogalmaz: „Elhatároztuk, hogy a környékét rendben tartjuk, hogy ki fogunk ide járni, emlékünnepséget szervezünk, és megpróbáljuk felhívni a közvélemény, a szakemberek, a magyarság figyelmét az aracsi pusztatemplomra és annak jelentőségére, amit a magyar, a keresztény népeknek jelentett valamikor.”

A délvidéki magyarság számára fontos jelkép a középkori templom
Fotó: Bach Máté

A hagyományőrzőknek elévülhetetlen érdemeik vannak abban, hogy a templom mára zarándokhellyé, ünnepi misék, hazafias rendezvények helyszínévé vált. Az épület állagának megóvása azonban nem egy civil egyesület dolga. Csakhogy miután látták, hogy az állam az 1970-es évek óta nem tett semmit az állagmegóvás érdekében, néhányan saját kézbe vették az ügyet, és jó szándékkal ugyan, de szakszerűtlenül álltak neki a javításoknak. Ezzel azonban a restaurátorok véleménye szerint több kárt okoztak, mint hasznot.

Közös teherviselés

Itt került a képbe Biacsi Karolina, a magyarcsernyei születésű fiatal kőrestaurátor, aki mára a templom megmentésének egyik szakmai vezéralakjává vált. A Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős kőrestaurátor-hallgatójaként – látva a templom állapotát és a szakszerűtlen beavatkozásokat – határozta el 2008-ban, hogy szakdolgozati témának a pusztatemplomot választja. Abból indult ki, hogy a műemlék megmentésének előfeltétele minden esetben a restaurálandó objektum anyagának mélyreható vizsgálata. Az anyagmintavételt követő költséges laboratóriumi vizsgálatok finanszírozásához pályázati forrást keresett. 2013-ban Raffay Endre művészettörténésszel konferenciát szerveztek szerb és magyar szakemberek részvételével a templom megmentéséért, majd 2017-ben egy következőt a belgrádi Collegium Hungaricumban.

A civil hagyományőrzőkhöz és a szakemberekhez hasonlóan a politikai élet szereplői is az ügy mellé álltak. Pásztor ­István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és Orbán Viktor miniszterelnök között évek óta megvan az egyetértés a pusztatemplom megmentésében. Miután a magyar kormányfő kinyilvánította, hogy Magyarország pénzügyileg is kész támogatni a középkori templom szakszerű restaurálását és látogathatóvá tételét, a szerb fogadókészség is megmutatkozott.

A két ország egyre szívélyesebb jószomszédi viszonya az utóbbi években számos közös projektben is testet öltött, szabadkai szecessziós épületek, köztük a nagy zsinagóga is közös teherviseléssel újult meg.

Homokszemek

A továbblépéshez mindenekelőtt komplex felújítási program szükséges. Fel is állt a projekt-előkészítő munkacsoport magyar és szerb szakmai, illetve politikai résztvevőkkel, a magyar állam 250 millió forintot már átutalt az előkészítő munkálatokra – erősítette meg kérdésünkre Pásztor István, aki szerint teljes a felek közti egyetértés a projekt körvonalait illetően. Eszerint a pusztatemplom állagmegőrzésén, a környező 70-100 hektár feltérképezésén és régészeti feltárásán, az odavezető út, illetve áramellátás kiépítésén túl a program tartalmazni fogja a templomtól néhány száz méterre létesítendő látogatóközpont felépítését is. Pásztor a munkálatok időtartamát négy évre becsüli, és azt tartaná méltányosnak, ha a két ország fele-fele arányban állná a számlát, amire jó esélyt lát, de erről később várható döntés.

Miután a legmagasabb politikai szinten folynak a tárgyalások a pusztatemplommal kapcsolatban, azt feltételezhetnénk, hogy alsóbb szinteken minden olajozottan működik. Ám a projekt-előkészítő bizottság tagja, Biacsi Karolina arról számol be, hogy az újvidéki Tartományi Műemlékvédelmi Intézet a megegyezéssel szemben tavaly augusztus 20-a óta nem bocsátotta a bizottság rendelkezésére a korábbi beavatkozások, régészeti és anyagtani kutatási eredmények dokumentációit. Minden magyarázat nélkül. Ez – mint Biacsi fogalmaz – egyszerűen érthetetlen, hiszen emiatt elakadt a projekt előkészítése.

Pásztor Istvánnak e problémáról nincs tudomása, tőlünk értesült róla, és szerinte csak valamilyen lokális, kommunikációs, esetleg személyi ok lehet a háttérben. A hetekben ő maga is tárgyalt „releváns szereplőkkel, akik között teljes volt az egyetértés, föl sem merült semmiféle aggály a dokumentációk megosztásával kapcsolatban”. A közeljövőben Újvidéken lesz szakmai konferencia, amelyen a felek a műemlékvédelmi, építészeti és technikai alapkérdéseket fogják megtárgyalni, és ha homokszem került is a fogaskerekek közé, akkor ez tisztázódni fog. A pusztatemplom megmentése a két ország közeledését kifejező szimbólummá vált, amelyre nem vethet árnyékot egy esetleges szakmai nézeteltérés.

Pap és turul

Az általunk ismert középkori templom megépülését a szakemberek az 1230-as évekre teszik, de a főhajó helyén álló korábbi, kisebb templom (amelynek alapjai ma is ott vannak a földben) építését 1030 körülre, tehát Szent István korára datálják. E kis templomhoz kötődik a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött híres aracsi kő, amelyet Gerecze­ Péter ásott elő a XIX. század végén. A XI. századi töredékes sírkövön díszítő fonatokkal elválasztva egy pap alakja, egy turulmadár, egy ló, a templom, illetve egy házaspár – valószínűleg a donátorok, az adományozók – láthatók. A kora középkori magyar képzőművészet e fontos emlékének hiányzó darabjait még mindig az aracsi föld rejti, világraszóló szenzáció lenne, ha előkerülnének.

A Szent Miklós tiszteletére emelt monostor első írásos említése 1265-ből való, eszerint az aracsi apát Esztergomban járt zsinaton. Pontosan nem lehet tudni, hogy melyik szerzetesrend volt az alapító, de szakértők a bencéseket valószínűsítik. Az 1241-es tatárjárás, majd az 1280-as kun lázadás alkalmával egyaránt kifosztották és megrongálták a monostort, amely ezt követően több éven keresztül elhagyottan állt. Károly Róbert felesége, a lengyel királyi hercegnő, Łokietek Erzsébet (a későbbi Nagy Lajos király édesanyja) helyezte királyi védelem alá, majd XI. Gergely pápa jóváhagyásával 1378-ban a ferences rendnek adományozta. Az aracsi monostor körül vásáros hely, majd mezőváros alakult ki népes magyar lakossággal. Még Torontál vármegyei gyűléseket is tartottak itt.

A virágkornak az 1536-os pestisjárvány vetett véget. Így amikor 1551 kora őszén Mohamed beglerbég és oszmán serege megérkezett a közeli Becse vára alá, Aracson már hanyatló települést talált. Amint szeptember 18-án megindították támadásukat a monostor ellen, a védők, illetve a ferencesek a legenda szerint földbe vájt alagúton menekültek el Becse felé. A törökök a monostort kifosztották, majd felgyújtották, és sorsára hagyták. A település többé nem népesedett be. Hogy a pusztatemplom a várossal ellentétben mégsem enyészett el, az egy ismeretlen jótevőnek is köszönhető, aki Mária Terézia korában nádtetővel fedte le, ezzel óvva meg az időjárás viszontagságaitól.