A kivételek az említett mellett a Geometria Kiss Judit Ágnestől, amelynek közepén kiállásként egy dramatizált szakítás hallható – Tóth Orsi egyébként színész és drámapedagógus, képességeit szerencsére más dalokban sem fél használni. Ettől persze nem lesz a dolog kimódoltan virtuózkodó, csak épp szépen érződik a legkülönfélébb hangulatokba belebújni képes, láttató erejű érzésemlékezet működése. A Rejtelmek József Attilától már sok hangon szólt Sebő Ferenctől Sebestyén Mártán át a Kormoránig, a Lámpaláng könnyed, levegős, tagolt formát választott – derűs vokális olvasat. Pedig József Attila hernyószerű bajszú szellemét őszinte mosolyra bírni a sorok között lehetetlennek tűnő vállalkozás, de Tóth Orsinak valahogy ez is sikerül.
Rab Zsuzsa Dúdolóját a zenekar ars poeticájaként is hallgathatjuk: „Éneklek a vaksötétben / lámpásul neked.”
Az Elfogyni az ölelésben a Szivárvány havasán… kezdetű népdalból fejlődik az elemi vágy spiráljává a klasszikus Ady-vers ismétlődő soraiban. A suttogó propagandából ítélve közönségkedvenc, nem véletlenül készült hozzá klip is. A klipeknek két őstípusuk van, az egyikben zenészeket látunk zenélés közben, a másikban valami mást (sokan nyilván a kettő egészséges keverékét tartják a legszerencsésebbnek, de ez már külön cikket érne). Lámpalángéknál zenélő zenészeket látunk, ám a mozgó figurákban mindenféle tájak, absztrakt formák, fényjátékok, füstfelhők lüktetnek. A pszichedelikus animációban nem a szereplő van az eseményben, hanem fordítva. Ravasz megoldás. Gitár és hegedű pöntyögtetése puha, kuckós, titokzatos atmoszférát teremt, Tóth Orsi pedig plasztikusan béleli ki fojtott vággyal az egészet. Erotikus dal, de nem a csábítás kimódolt Erósza munkál benne, hanem az önnön hatalmától is gyötrődő, nyugtot sosem lelő, szörnyű titkokkal viselős daimón.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!