Ma már senki nem csodálkozik el azon, hogy az Egyszer volt Budán Bödör Gáspár első epizódja 1,2 millió embert ültetett le a televízió elé. Színvonaluktól függetlenül visznek mindent a falun játszódó komikus sorozatok, lásd A mi kis falunk vagy Drága örökösök. Más országban talán kaszát-kapát ragadnának a parasztok, ha a városiak így gúnyolódnának rajtuk, de nálunk nemhogy dühöt nem éreznek irántuk, még együtt is kacagnak velük. Saját magukon. Túl régóta megy ez így. Megszokták. Hogyan juthattunk el eddig?
Önmagában semmi rossz nincs abban, ha humoros filmek, sorozatok a vidéki, falusi életről szólnak, ahogy abban sem, hogy a kabaréban a vidékiség a humor egyik gyakran használt forrása. De ha Ihos József kacsingatós Kató nénijének színvonalára vagy Bödőcs Tibor kizárólag alkoholista falusiakat felvonultató Búcsúszentlászló-sorozatára gondolunk, ha elemezzük ezeket, továbbá melléjük tesszük a kereskedelmi tévék régebbi és újabb hasonló tematikájú sorozatait (például: Házasodik a gazda), már látjuk is, mi itt a baj: a kép, amit sugallnak.
Az urak a parasztot soha nem tartották sokra, de azt azért tudták: ha a paraszt nem volna, nekik sem volna mit enniük. Ma már a városon élők (ők a mai urak) többsége azt hiszi, hogy az élelmiszer is a gyárban készül, mint az autó. Nincs hát már miért tisztelnie a parasztot. És persze a sok évtizedes téeszvilágban a paraszti tudás és elkötelezettség is elveszett. A falusiak nagyobbik része már a boltba, nem a kertjébe jár, ha zöldség vagy hús kell az asztalára, az öregasszonyok nem a ház előtt pletykálnak, hanem török sorozatokat néznek a szobában, a férfiak pedig a dohánybolt előtt ácsorogva, és nem a kocsmában emelgetik a féldecist, mert az már bezárt. Azért zárt be, mert a férfiak már nem jártak oda, pedig ott még nem a gyors berúgás, hanem a társadalmi élet volt a lényeg.
A falu kétségkívül megváltozott, a falusi ember is, de azért amit ma mutatnak róluk, elég elképesztő. Eszerint a falusi ember bunkó, agyafúrtnak hiszi magát, közben lusta és idióta, csak azért van istállója, hogy cicázhasson a szalmában, a villa meg arra kell, hogy legyen mire támaszkodnia, amikor részeg. És általában az. Mindehhez jön még humorforrásként a tájszólás. Hihetetlen közhelyek, és nem is nagyon erőlködik senki, hogy ezt a skálát gazdagítsa vagy legalább árnyalja.