Kisváros a nagyvárosban: vajon miről árulkodik a piac?

Történészek szerint a piac a város első csírája. A piac több, mint bármely más intézmény.

Az újpesti piac megújításának célja kultúrpláza létrehozása is volt Fotó: Sulyok László Forrás: Ripost–Sulyok László

Budapestre gondolva a belváros jut eszünkbe eklektikus házsoraival, Duna-partjával, a Várheggyel és a Parlamenttel, pedig már hetven éve, hogy Budapest ennél sokkal több. Az 1950-es években létrehozták „Nagy-Budapestet”, hozzácsatoltak hét kisvárost és jó néhány nagy­köz­séget. De mégis, Budapest lett e települések összességéből? Nem hiszem. Budapest-e Budafok? Budapest-e még Újpest vagy Soroksár? ­Közigazgatásilag biztosan, de ezekbe a kerületekbe már „kimegyünk”. Az epicentrumból indulva az utazási távolságok harminc-negyven percre nőnek, egyikből másikba pedig inkább egy-másfél óra alatt jutunk el BKV-val. És nemcsak ez különbözteti meg őket Budapest belső magjától, hanem sajátos, sokszor kisvárosi vagy falusi jellegüket még őrző központjaik, hangulatuk. Budafok így hirdeti magát: „kisváros a nagyvárosban”, és ez igaz is. E kis központokban sokszor helyi közösségek szerveződnek, saját iskoláik, külön piacaik vannak, és itt álljunk is meg.

Mi a piac? Történészek szerint a város első csírája. Azaz e településrészek tényleg kisvárosok, hisz van piacuk, nem is akármilyen. A piac több, mint bármely más intézmény. A piac nyitott, a piac környezete pezseg, a piac közösséget épít és formál. Ezért is izgalmas vizsgálni a csatolt kisvárosok napjainkban újjáépülő, átépülő piacait. Merre mutatják az irányt, milyen közösséget, milyen identitást képviselnek? Azt is megérthetjük, mit gondolunk ma a jövő piacai­ról, a modern vásárcsarnokokról. E szempontból érdemes rátekinteni az újpesti és a budafoki piacra is.

Mindkét beruházás úgy indult, hogy a régi piac elavult, bódés rendszerét elbontották. Mindkét új épület – a régi helyszínt szabadon hagyva – egy közteret is kapott maga előtt. Az újpesti piac előtere a meglévő főteret bővíti, míg a budafoki a hagyományos főtértől (Városház tértől) egy tömbbel arrébb egy új főteret vizionál. A két piac volumene és alapkoncepciója azonban merőben más.

Az újpesti piac (tervezője: Firka Építész Stúdió, Bun Zoltán és Bikki István) célja nemcsak egy piacépület, hanem egy kultúrpláza létrehozása is volt. A piaci funkciók állandóan életben tartják, míg a kultúra csak eseményenként tölti meg az épületet. Ez egy új, a maga nemében egyedi próbálkozás Budapesten. A Klauzál téri csarnok kevert antik- és zöldségpiaca hasonló kezdeményezés, de Újpesten valóságos funkció­mix létesült, a művelődési ház a piacba forrt.

Az újpesti piac megújításának célja kultúrpláza létrehozása is volt
Fotó: Ripost–Sulyok László

Az új koncepció a valódi köztér és a belső köztér – a csarnok – közvetlen kapcsolatán alapszik. Így az épület homlokzata teljesen nyitott, üvegfalakkal néz Újpest kisvárosi tömör falas kavalkádjára. Az üveg keménysége erős kontrasztot mutat a finom vakolat- és téglaarchitektúrájú környezetben. A keménységet lágyítja a tükröződések játéka, mégis a sok programot sűrítő, hatalmas és egyneműre formált épülettömeg „leugrik” a tér többi részéről.

A budafoki piac (tervezői: Kertész András Tibor és Torma Sarolta) az újpestivel ellentétben csak piacként működik. Az épület léptékében is jóval szerényebb, földszintes, nem zárt, hanem félig fedett-nyitott csarnok. A piac előtti tér új térként jött létre a régi mozi épülete és a modernista áruház (ma DM és kínai) háta mögött. Az új központ két térfalát alkotta volna maga a piac. A megépült épülettömeget ugyanis egy-egy bazársor egészítette volna ki, előrenyújtott kart formálva a déli oldalon. A boltsor azonban nem valósult meg. A piac építése óta a mozit elbontották, így a hely csak az egyik oldalán kap élő térfalat a piaccal, a szemközti áruház csak a hátsó homlokzatát mutatja.

Az épület lelke egy kis központi tér, nem fedett, egy kis piazza, mely köré az üzletek szerveződnek. A piac struktúrája magába fordul, csak a belső kis tér és a külső tér kapcsolata valósul meg egy szélesebb átjárón. Sajnos a központi piazza nem átjárható a kiemelt ágyások miatt.

A fedett-nyitott terek, melyek az árusok boltjait kísérik, átjárhatók és árnyékoltak.

A budafoki épület léptékében is jóval szerényebb
Fotó: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba

E kisvárosi központok ahhoz már messze vannak a belvárostól, hogy mindennapi szükségleteinkért beutazzunk. A fenntartható város eszméje is az, hogy a heti ügyeinket helyben – ötszáz méteres gyalogos távolságon belül – lenne jó megoldani. Kérdés, hogy a távolság miatt már-már leszakadó településrészek beolvadjanak, vagy valami helyi identitást őrizzenek. Színfoltjai legyenek-e a nagyvárosi létnek, ahova érdemes kiutazni, mert valami újra lehet lelni? Budafokon például a borospincékre. Vajon a helyi, közösségi identitást vagy a budapesti, nagyvárosi jelleget erősítik az épületek? Lehet, hogy a külvárosi érzet nincs már, és ez mégiscsak Budapest?