Büntetőexpedíció

Két hete három napon át zavargások dúltak a franciaországi Dijon egyik kerületében. Nem a mostanában szokásos antirasszista töltetű megmozdulások, hanem különböző nemzetiségű csoportok közti összecsapások. Csecsenek és arabok estek egymásnak. 

Ramzan Kadirov elnök szerint honfitársai csak rendet tettek Franciaországban. Ütésváltás Fotó: Yelena Afonina Forrás: Getty Images

A napokban a városban az Észak-Afrikából származó kábítószer-kereskedők egy csecsen tizenévest megaláztak és majdnem halálra vertek. A 16 éves fiú egy albán barátja hívására sietett a belvárosba a Black Pearl, a Fekete Gyöngy nevű bár közelébe, az arabok ugyanis valami vita során alaposan helybenhagyták. A fiúk meg is indultak a kórház felé, amikor a magrebi dílerek utolérték őket. A csecsen fiú mint kiváló karatés védekezett, kettőt le is rúgott, de a túlerővel ő sem bírt. Agyba-főbe verték, majd pisztolyt szorítottak az arcához, és népét gyalázó mondatokat kellett mondania. Ezt a magrebiek, mint hőstettük bizonyítékát, fel is tették az internetre. Ez volt a meghívó a csecsenek számára. A kis híján megölt fiú apja elmondta, hogy ő nem szólt senkinek, maguktól jöttek, volt, aki nyolcszáz kilométerre fekvő településről érkezett.

A mintegy százötven fősre becsült „csecsen sereg” megkezdte büntetőexpedícióját. Felfegyverkezve – vascsövekkel, baseballütőkkel, késekkel, machetékkel, egyeseknél pisztoly, másoknál Kalasnyikov volt, amellyel egyenlőre csak a levegőbe lőttek. Megérkeztek a város fő kábítószer-elosztó pontjához, a Black Pearl elé, ahonnan a hírükre minden arab elmenekült, amerre látott. A csecsenek így hát egyszerűen felgyújtották a bárt.

Kilőtt kamerák

Ezt követően meglátogatták Dijon Grésilles kerületét, azzal, hogy a lakótelepeken biztosan találnak egy-két arabot. Jól sejtették, ott él a kábítószer-kereskedők többsége. Igen nagyot téved az, aki szerint ez valami lepusztult sorházakból álló kerület, ahol a bevándorlók nyomorban tengetik életüket. Még 2013-ban, amikor François Hollande lakta az Élysée-palotát, az egyik szocia­lista barátja – Dijon akkori és jelenlegi polgármestere, François Rebsamen – azzal az ötlettel állt elő, hogy olyan kerületet varázsol Grésilles-ből, amitől mindenkinek leesik az álla: felújított házak, nagyobb lakások kialakítása, a zöld területek újragondolása, új sportcsarnok, uszoda, bevásárlóközpont, mozi – semmiért sem kell beutazni a központba, hiszen minden közel van. Grésilles-ből valóban modern és élhető városrész lett. És ehhez rendelkezésre is állt egy 150 millió eurós összeg, természetesen központi – baráti – támogatásból. Visszatért a kerületbe a kereskedelem, az emberek szívesen mozdultak ki lakásukból, de az asszonyok többsége továbbra is fátylat viselt.

A békés élet két hete véget ért, amikor megjelentek a csecsen csapatok, a lakók szerint a „hordák”. Először kilőtték a kamerákat, vagy húsz gépkocsit felgyújtottak, és az utcán lévők kaptak egy-két botütést, hogy érzékeljék, nekik nincs itt keresnivalójuk. Minden üzletet, amely útjukba került, megrongáltak. Az észak-afrikai közösség tagjai jól tudták, hogy közülük ki foglalkozik kábítószer-eladással. Nekik kell félniük – mondogatták egymásnak. De azért a rettegés az egész kerületen úrrá lett: mi lesz, ha betörnek a mi lakásunkba is? Ellenálljak vagy sem? – ez a dilemma kergette az őrületbe a családfőket. A csecsenjárásnak viszonylag csekély számú sérültje volt, ez is azt bizonyítja, hogy inkább megfélemlítő akciónak szánták.

De hol volt a rendőrség, amely három napig csak követte a csecsen bandák randalírozását? 2015. november 13-án Párizst terrorcselekmények sújtották, amelyeknek százharminc áldozatuk volt. Itt is számtalan hibát elkövettek a francia rendőrök. Abban viszont igazuk volt, hogy őket nem készítették fel arra, hogy katonai fegyverekkel kell szembeszállniuk. Az eltelt időben nagyarányú fejlesztések folytak ennek a problémának a megoldására. Az illetékes rendőri egységek új géppisztolyokat, golyóálló mellényeket, páncélozott járműveket kaptak, amelyek ellenállnak még egy Kalasnyikov lövedékének is. Ebből is látszik, hogy a francia rendőrség alaposan felkészült egy bárhol bekövetkező terrortámadásra. A kialakított protokoll szerint a legközelebb lévő helyi rendőrségnek körbe kell zárnia a területet, ahol a terroristák tartózkodnak. Nekik viszont nincs semmilyen plusz védőfelszerelésük. Utána jönnek a bűnözésellenes egységek, amelyek már rendelkeznek ilyen eszközökkel, sőt olyan gépkarabéllyal, amely áthatol a jelenleg használt golyóálló mellények többségén. Ezeket a fegyvereket azonban csak végszükségben használhatják, a beavatkozás feladata kizárólag az elitegységeké, a rendőrségi RAID és a csendőrségi GIGN terroristaellenes csoportoké, amelyek megfelelnek a mi TEK-ünknek.

Helyretett probléma

A francia taktika tehát – talán túlzottan is – kis terrorista csoportok felszámolására hivatott. De mit kezdjenek egy olyan agresszív tömeggel, amely jól láthatóan felfegyverzett és több száz főből áll? Közéjük lőjenek? Ez volt az első olyan eset, amelyben nem terroristákkal, hanem ilyen nagy létszámú fegyveres bűnözőkkel találkoztak a francia rendőrök. Ez állt a határozatlanságuk mögött, mint később magyarázták. Aztán mégiscsak parancsot kaptak a terroristaellenes egységek a beavatkozásra, de ekkor már nyomukat sem találták a csecseneknek, csupán hatot állítottak elő közülük, de egyikük sem volt „radikális”. A közelmúltban Nizzában volt már ilyen csecsen erődemonstráció, igaz, jóval kisebb méretű, szintén arab dílerek ellen. A bűnügyi szakértők szerint nincs szó semmi másról, mint területfoglalásról. Innentől az adott helyen majd az ő kereskedőik árulják a kábítószert. A csecsen elnök, Ramzan Kadirov is megszólalt a dijoni ügyben: „A véleményem az, hogy a csecsenek cselekedetei korrektek voltak. A helyi hatóságok nem tudták volna ezt a problémát helyretenni.”