Csodát tenni csak angolul lehet

Senkit se érdekel, hogy egy kis közép-európai nemzet gyermeke mit talált fel és terjesztett el a világban.

Csupán 47 évet élhetett az Anyák megmentője Forrás: mta.hu

Ahogy azt Rylance is kiemeli, Semmelweis épp ebben lehetett a legrosszabb, a kommunikációban. Az orvos ugyanis gyilkossággal vádolta meg a bécsi szaktekintélyeket, de nem tudta bizonyítani állítását, csak megérzésével. A fertőtlenítő kézmosás érzelmileg, tapasztalat alapján helyesnek tűnt, de mégiscsak ráborította az asztalt az őt idegenkedve néző bécsi orvosokra, akik végül meg is oldották, hogy ne kelljen az izgága magyarral együtt dolgozni, s különben is, jött a szabadságharc, cseppet se voltak jó viszonyban a magyarokkal. Semmelweis sorsa ismert, 1865-re idegösszeomlást kapott, elmegyógyintézetbe került, ahol feltehetően nagyon megverték, és fertőzés következtében két hét múlva elhunyt. Mi, magyarok emléket állítottunk neki, az anyák megmentőjének nevezzük, a legnagyobb orvosi egyetemünk is a nevét viseli, ahol külföldi diákok is tanulnak, de egyáltalán nem elég az a fajta imázs­építés, amelyet a diplomákon látható pecsét jelent, hirdetve Semmelweis nevét. Rylance nagy név, de neki is úgy kellett rácsodálkoznia a számunkra annyira természetes történetre, mint újszülöttnek. Pedig nem vagyunk fal mögött, a sztorit bárki elmondhatta volna neki, nem titok, s lám, az egyetlen kézzelfogható anyag Semmelweisről egy francia nyelvből fordított doktori disszertáció, és az érdeklődő brit közönség akár azt is hiheti, hogy az egész eset csak fikció.

Olyan nagyon persze nem érdemes csodálkoznunk. Mindig ezt csináljuk mi, magyarok. Kitalálunk valami korszakalkotót, megvalósítjuk, használjuk, majd ezt meglátja valami nyugati, angol anyanyelvű fickó, ad érte három babszemet, és degeszre keresi magát, miután körbevette papírgirlandokkal, aranyszínű festékkel bemázolta, és ráaggatott valami roppant vonzó márkanevet. El tudja adni. Mi pedig nem tudjuk eladni, mert nem vagyunk kereskedők, soha nem is voltunk. A tudományos élet szereplői nagyjából ugyanúgy vágynak az elismertségre és a pénzre, mint az üzletemberek, és sokszor erkölcsi nullák.

Ellopkodják egymás eredményeit, saját magukat helyezik pályatársaik, esetenként közvetlen munkatársaik elé, hogy az ő nevük legyen a felfedezett eljárásé, s ne a kollégáé. Ez néha egyszerű hiúság, máskor politika vagy marketing. Mert a Semmelweis nem hangzik olyan jól, mint a Lister, a Pasteur, a Koch. Mert német név, és a németekkel épp háborúban állunk, de legalábbis nemsokára háborúra kerül a sor. Bécsben viszont a német nevű magyar orvos egyértelműen szilaj magyar hazafi, ott ezért nem illik bele a szépen felépített rendszerbe.

Arról persze nem szól a fáma, hogy Semmelweis milyen ember volt, az eredményei igazolják a zsenijét. De lehet, hogy valóban egy kibírhatatlan fráter, aki csak az asztalt csapkodta, hogy fogadják el a megérzését. Newtonról tudjuk, hogy hatalmaskodó és pénzéhes szörnyeteg volt, akinek a tézisei megszépítették az emlékezetét, így ma csak a géniusza maradt velünk, az emberi gyengeségei teljesen háttérbe szorultak.

Ez a XXI. századi világ ugyanúgy a győztesek által van felépítve, mint az összes többi korszakban. Senkit se érdekel, hogy egy kis közép-európai nemzet gyermeke mit talált fel és terjesztett el a világban. Ha viszont ugyanezt egy angol anyanyelvű valaki alkotja meg, akkor az korszakalkotó zsenialitás, és krátert neveznek el róla a Holdon, esetleg valami hegyvonulatot is az Antarktiszon. Mert soha nem fogja a győztes hatalom átadni a kezdeményezés jogát a kisebb és gyengébb kultúrának.

A XIX. század elején még lúdtollal írtak az emberek, pedig folyamatosan próbálkoztak ezt a nagyon fontos területet újabb és újabb találmányokkal fejleszteni. Majd egy fiatal román mérnök, Petrache Poenaru rájött, miként lehet egybeszerkeszteni a tinta tárolóját a tollal, s le is védette. Franciaországban, hiszen 1827-ben Románia nem volt igazán tényező, s úgyis Párizsban tanult Poenaru. A korszakalkotó találmány így a franciák kezébe került, ők lettek az úttörők, a románok pedig 2010-ben kiadtak egy bélyeget, megemlékezve a nagy feltalálóról.

A mi Bíró Lászlónk kicsit jobban járt, mert a neve köznevesedett az angol nyelvterületen, ­George Orwell például minden művében biro szóval utal a golyóstollra, a spanyoloknál birome ez az eszköz. A magyar feltaláló 1953-ban adta el a licencet a BiC nevű francia cégnek, abból lett a világ egyik legnagyobb írószergyártó vállalkozása, a feltalálóból pedig gazdag ember Argentínában. Ma természetesen a kínaiak gyártják a világon a legtöbb golyóstollat, de hogy ez milyen bonyolult technológiai probléma, jól jelzi, hogy Li Ko-csiang (Li Keqiang) kínai miniszterelnök 2017-ben jelezte, közel az áttörés, s hamarosan Kína is képes lesz megfelelő minőségű golyóstollhegyet gyártani. Mert a kicsi golyó a foglalatban soha nem volt pontosan a helyén, elmozgott, pacát hagyott a papíron, nem volt megfelelően sima a felülete. Ezért Kína a hegyeket mindig külföldről, főleg Japánból importálta. Ma már senki se kérdezi, hogy jutottunk el a lúdtolltól a golyóstollig, nem említik meg a románok vagy a magyarok szerepét.

Az Anthrax amerikai heavy metal együttes 1985-ben befejezte aktuális albumát, és maradt még kis idejük a stúdióban. Két tagjuk úgy döntött, felveszik a viccnek szánt saját ötletüket, amely a metáltörténelem egyik legnagyobb hatású albuma lett. Ezt a címet adták neki: Speak English or Die. Beszélj angolul, vagy dögölj meg!