Kevin Williamson, a ’90-es évek egyik kultsorozatának producere néhány éve azt nyilatkozta, hogy „ma már nem lehetne leforgatni a Dawson és a haverokat, mivel szereplői olyan problémákkal küzdenek, amelyeket a mai fiatalok másképp oldanak meg, vagy a technikai eszközök miatt fel sem merülnek”. A Dawson és a haverok kiválóan mutatta be az Y-generáció tinédzser- és fiatalfelnőtt-problémáit. Az 1980 és 1995 között születettek az utolsó generáció, amely még ismerte az internet előtti világot, még kézzel (is) írt beadandókat az iskolában, tudta kezelni a tárcsás telefonokat, sőt az utcai pénzbedobós készülékeket is, és felragyogott a szeme, amikor a tárcsázós internetkapcsolat létrejött. Szülei a „baby boomerek” (akiknek neve a második világháborút követő húsz év kiemelkedő gyermekáldását mutatja) vagy esetleg a korai X-generációsok, vagyis az 1965 és 1979 között születettek. Millenniumi nevét Neil Howe és William Strauss íróknak köszönheti, akik az amerikai generációs elmélet megalkotásakor úgy gondolták, hogy a ’80-as, ’90-es évek szülöttei fogják meghatározni az új évezred irányát és gondolkodását.
A munkahelyeket tekintve egyre inkább érződik az ígért hatás. Míg a baby boomer- és az X-generáció számára természetes volt, hogy napi nyolc órában bejárnak a munkahelyükre, a millenniumi generáció számára már a rugalmas munkavégzés, az otthonról dolgozás a legfontosabb, és Kiss Tímea webfejlesztő szerint akár kisebb fizetést is hajlandók ezért cserébe elfogadni. A friss diplomások munkakeresését segítő AfterCollege cég felmérése azt mutatta ki, hogy ez a millenniumiak 68 százalékára igaz. Stephane Kasriel, az Upwork igazgatója úgy véli, hogy a változás már érezhető, és a cégek egyre jobban idomulnak a munkavállalói igényekhez. Hiszen az Y- és a Z-generáció már közel negyven százalékát adja a munkaerőpiacnak, és számuk 2025-re 58 százalékra nő. A fiatalabb menedzserek 48 százaléka vezető pozícióban van, így befolyással bírnak az alkalmazási körülményekre. Gyökér Irén, az ELTE Gazdálkodástudományi Intézetének docense szerint a millenniumiak között elfogadott, hogy négy, négy és fél évet töltenek egy munkahelyen, így a hűségük sokkal gyengébb, mint szüleiké és nagyszüleiké, megtartani őket pedig a nagyobb szabadsággal lehet.