Jó modor

Egy felmérés szerint Budapest európai harmadikként felfért a legbunkóbbak dobogójára.

Budapest, 2020. június 8. A Lánchíd és a Duna látképe a Citadella erõd felõl 2020. június 8-án. Hosszú évtizedek után megújul a Citadella erõd és környezete a kormány döntése értelmében. Kiemelt kormányzati beruházás keretében a magyarság szabadságküzdelmeire emlékezõ, hiánypótló múzeumot és Budapest egyik legszebb közparkját alakítják ki a Gellért-hegy tetején álló Citadella erõd és közvetlen környezetének rehabilitációja során. MTI/Balogh Zoltán Fotó: Balogh Zoltán

Egy friss felmérés szerint Magyarország fővárosa kifejezetten udvariatlan: még a koronavírus-járvány kitörése előtt készített nemzetközi felmérést a CEOWorld Magazine fontos témában: a kontinens legbunkóbb városait keresték az ötven legnagyobb településen. 178 500 embert kérdeztek meg, az eredmény újabb szép magyar sikert hozott: Budapest európai harmadikként felfért a dobogóra Párizs és London után, a válaszadók 17,5 százaléka szerint kifejezetten udvariatlanok az emberek a magyar fővárosban. A francia főváros rossz modorára a válaszadók harminchat százaléka szavazott, a brit metropolisz pedig épphogy csak verte taplóságban Budapestet egyetlen paraszthajszállal, azaz összesen tizennyolc százalékkal.

Fővárosunk mögött aztán jön egy nagyobb szakadék: a top tízbe ugyanis nyolc-tíz százaléknyi vokssal lehetett bekerülni: Bécs (10,4 százalék) és Amszterdam (9,6 százalék) is bejutott az élmezőnybe. Ha csak a közép-európai régiót vizsgáljuk, akkor Szófia a tizenötödik, Kijev a tizenkilencedik, Bukarest a huszonegyedik, Varsó a huszonötödik, Belgrád a harminckettedik helyet szerezte meg. A listára tíz orosz város is felkerült, érdekesség továbbá, hogy a legudvariasabbak a felmérés szerint a szentpéterváriak, de Helsinki, Madrid, Athén és Lisszabon is a lista illemtudóbb végén landolt.

Hogy mitől lesz egy város kellemetlen modorú, az persze jó kérdés, vagy hogy egyáltalán hogy a frászkarikába lehet a szuperlaza Amszterdam bunkó, a kaotikus Athén pedig udvarias, de tősgyökeres budapestiként azért nehezen jelenteném ki, hogy a szolgáltatóipar és a vendéglátás minősége, tehát azok a szektorok, amelyekkel a hozzánk látogató vendégek szembetalálják magukat, maximálisan rendben volnának. Az igazán lelkiismeretes és magas színvonalon működő helyek mellett azért ismerjük a nyerészkedő kocsmákat és éttermeket, a fásult, goromba, „meg vagyok sértődve, hogy hozzám szólsz” típusú eladókat és lehúzós taxisokat is. No de hát itt van nekünk az orrhosszal győzedelmeskedő Párizs, ahol a mondás szerint a vendégnek sosincs igaza, és különben is, a McDonald’s arra van, tessék csak továbbhaladni. Hiába licitál egymásra a városban minden sarkon a legmagasabb kultúra és csúcsgasztronómia, ha a provence-i fűszervajas csigát csak úgy odavágják, vagy kajánul kiröhögik a lelkes látogatót a Louvre pénztáránál, ha urambocsá rosszul ejti ki, hogy exposition temporaire. Vagy ugye London, ahol a hömpölygő embertömeg folyamatos rohanása közben a híres brit előzékenységet már csak nyomokban fedezheti fel az ember két könyökkel a veséjében, miközben az ablakhoz tapadva próbálja kortyolni a pintjét, nehogy elsodorja az este kilenckor már csatak részeg törzsközönség.

Csodálkozunk? Nem? Szubjektív, felesleges kreténség minden ehhez hasonló lista? A „most kiderült: ezekben a városokban a legmegfizethetőbb az élet”, „lehullt a lepel: íme a legcsaládbarátabb települések listája”, „felmérés készült: itt a legjobb élni nőként” szalagcímek persze kattintásmágnesek. Olyanok, mint annak idején, a Facebook hajnalán, talán 2007 környékén a milyen jármű-gyümölcs-sorozatszereplő lennél szintű tesztek. Valami eredménye lesz, ha meg nem tetszik, akkor úgysem kell komolyan venni, vagy kitöltjük még egyszer. Vannak persze gazdasági számításokon alapuló listák, például ahol a városok drágaságát rangsorolják, ám a személyes élményeket előtérbe helyező szavazások néha egymásnak teljesen ellentmondó eredményeket is hozhatnak.

Összehasonlításképp: egy másik nemzetközi, internetes megkérdezésen alapuló tavalyi kutatás például rangsorolta a világ ötven legbarátságosabb városát, ezen Budapest a harmincegyedik helyen szerepel. A Big 7 Travel a másfél millió követőjét kérdezte meg, a szempontok között pedig szerepelt például az, hogy milyen könnyen lehet tájékozódni, mennyire segítőkészek a helyi lakosok, és mennyire ismerkedő kedvűek az emberek a vendéglátóhelyeken. Az ötvenes listán Budapest végül megelőzte többek közt Rómát, Berlint, New Yorkot, Madridot vagy Londont is. A The Economist szeptemberi felmérése szerint pedig a magyar főváros egyenesen a kelet-európai régió legélhetőbb városának bizonyult, mert a lehetséges száz pontból több mint kilencvenet ért el. A magazin minden évben elkészíti a világ városainak százas toplistáját, amelyen akárcsak tavaly, úgy idén is Bécs lett az első, a magyar főváros pedig megelőzte a régió legnépszerűbb utazási célpontjait, Prágát és Moszkvát is.

Egyébként pedig mi tesz egy várost egészében barátságtalanná, mitől klikkelünk egy felmérésen a negatív élményre? Ha elhanyagolt, rossz a közbiztonság, ha a turista azt érzi, hogy mindenütt le akarják nyúlni, át akarják verni, ha az ott élő emberek mogorvák, nem segítőkészek. Ha hideg, ronda idő van, ha rossz a közlekedés, sok a szemét az utcán. Ettől függetlenül alig várom, hogy a hosszú bezártság után újra bejárhassak pár – akár modortalan – várost! A néhai utazó sztárséf, Anthony Bourdain­ szavaival élve: utazni nem mindig felhőtlen és kényelmes, van, amikor fáj, és összetöri a szívünket. Az utazás viszont megváltoztat, mindig továbbviszünk valamit magunkkal – és remélhetőleg valami jót hátra is hagyunk.