Körtefóbia

Az írót egyébként azért is támadták korábban, mert „kisajátított” amerikai őslakos tradíciókat egyik könyvéhez, például egy navahó legendát az állatok alakját felvenni képes emberekről, illetve rasszizmus miatt is, mert állítólag elbagatellizálta ezeket a hagyományokat. Igaz, hogy műveihez Rowling elcsórt és átalakított néhány ötletet a brit folklórból, az Iliászból, a Macbethből, C. S. Lewis és Tolkien munkásságából, de még a Bibliából is, ám ezekkel senkit sem háborított fel. Kisebb botrányt okozott akkor is, amikor a Harry Potter-saga megjelenése után az egyik szereplőről elárulta, hogy mindvégig homoszexuális volt, vagy mert a Legendás állatok előzménykönyv filmváltozatához Johnny Deppet szerződtette az egyik szerepre, akit volt felesége bántalmazással vádolt meg évekkel ezelőtt (bár ennek igazságát azóta sem bizonyították).

Össze lehetne szedni, hány filmben poénkodtak azon, hogy a kiszemelt, gyönyörű nő biztosan férfi volt eredetileg, különben sosem állna le hősünkkel – ami ugye pfúj! Azon színdarabokkal, sorozatokkal, filmekkel pedig valósággal Dunát lehetne rekeszteni, amelyekben a humor forrása egy női ruhába öltözött, csetlő-botló férfi. Ezeknek az alkotásoknak akkor az írói/rendezői/producerei, illetve a karaktereket megformáló színészek mind transz-, queer- vagy homofóbok lennének? Rowling szerint egyébként nonszensz, hogy kirekesztőnek minősítik azokat, akik nőként úgy érzik, egyformán veszélyeztetettek például a férfiak által elkövetett erőszakkal szemben, és azt gondolják, hogy a nemük hatással van a hétköznapi életükre. No persze, vannak dolgok, amelyekért érdemes nőnek születni: hosszabb élettartam, erősebb immunrendszer, az anyaságra való képesség, többszörös orgazmus. De ugyan mégis ki a frász akarná „kisajátítani” a havibajt? Olyan alkotót támadni kirekesztéssel, akinek könyvei világszerte sok millió gyermek számára jelentették az eszképizmust, olyan menedéket, ahol a szeretet végül mindig győzedelmeskedik a gonosz felett, és a legesélytelenebbek, legkisebbek válnak hőssé, mert minden a bátorságon, a belső értékrenden múlik – nos, ez több mint mókás.

Elfogadónak lenni nem azt jelenti, hogy elfelejtjük az általános iskolai biológiát vagy a józan eszünket. Mindenki úgy élhet, ahogyan akar, és tud, és ahogy lehetőségei megengedik, de ne csodálkozzon azon, ha választásai – pláne, ha azoknak széles körben hangot ad – környezete számára nem lesznek olyan magától értetődők, mint neki. Ezzel pedig nincsen semmi baj, ám a társadalmat toleranciára és elfogadásra oktatni a legkevésbé sem efféle túlkapásokkal lehet. Ha a politikai korrektség jegyében a körtét inkább almának nevezzük, nehogy utóbbi felháborodjon és lejárató kampányt indítson körtefóbiánk miatt, az többet árt az ügynek, mint használ. Mert hát minden alma gyümölcs, de nem minden gyümölcs alma, vagy hogy is mondják.