Körtefóbia

Csak én érzem úgy, hogy amit ma a virtuális térben mondunk, annak most még nagyobb lesz a visszhangja? Behúzódtunk a közösségi hálók biztonságos kis bugyraiba, és boldog-boldogtalan onnan fejezi ki magát, onnan várja a napi betevő ingereket, és ott háborodik fel. J. K. Rowlingot a minap például transzfóbnak, a transzneműeket gyűlölőnek bélyegezték, miután fel merte vetni, hogy csak a nőknek van havivérzésük. A Harry Potter-sikerkönyvek szerzője megosztott egy cikket, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy a koronavírus-járvány után egyenlőbb világot kell teremteni „azon emberek számára, akik menstruálnak”.

„Csak létezik valamilyen szó ezekre az emberekre, segítsetek már” – viccelődött Rowling a nőkre utalva, amivel sokakat kiakasztott a Twitteren, többen letranszfóbozták, és TERF-nek, azaz olyan radikális feministának nevezték, aki kirekesztő a transzneműekkel szemben. Az írónő beleállt a vitába, és ezek után több bejegyzésben kifejtette, mit gondol az egészről. Szerinte ha az ember születési neme nem valódi, az zárójelbe teszi a nők által megélt valóságot, így arról nem is lehet normális párbeszédet folytatni. Ilyen alapon, ha a születési nemet nem tekintjük valódinak, azonos neműek közti vonzalom sincs, mint írta, majd kifejtette azt is, hogy természetesen tiszteletben tartja a transz emberek jogát ahhoz, hogy úgy éljenek, ahogy nekik kényelmes. Szívesen tüntet is mellettük, ha diszkriminálják őket, viszont az ő életére is elég jelentős hatással volt a tény, hogy nőnek született. Leszögezte: az nem gyűlölködés, ha az ember kimondja az igazat, ha pedig eltöröljük a születési nem koncepcióját, akkor azzal ellehetetlenítjük, hogy értelmesen beszéljünk az életünkről.

A melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek érdekeit védő GLAAD nevű szervezetet nem hatotta meg a magyarázkodás: szerintük ugyanis 2020-ban nincs mentség arra, ha valaki a transzokat támadja. Rowling egyébként már tavaly év végén is hasonlóan megégette magát a témában, amikor megvédte Maya Forstater­ kutatót, akinek transzfóbnak tartott kommentjei miatt mondtak fel. Az írónő akkor azt posztolta, hogy „az ember öltözhet bárhogy, hívhatja magát bárhogy, lefeküdhet azzal, akivel közös beleegyezés szerint akar, leélheti az életét nyugalomban és biztonságban, de attól még nem szabad kirúgni embereket, amiért kijelentik, hogy a születési nem létezik”.

Az írót egyébként azért is támadták korábban, mert „kisajátított” amerikai őslakos tradíciókat egyik könyvéhez, például egy navahó legendát az állatok alakját felvenni képes emberekről, illetve rasszizmus miatt is, mert állítólag elbagatellizálta ezeket a hagyományokat. Igaz, hogy műveihez Rowling elcsórt és átalakított néhány ötletet a brit folklórból, az Iliászból, a Macbethből, C. S. Lewis és Tolkien munkásságából, de még a Bibliából is, ám ezekkel senkit sem háborított fel. Kisebb botrányt okozott akkor is, amikor a Harry Potter-saga megjelenése után az egyik szereplőről elárulta, hogy mindvégig homoszexuális volt, vagy mert a Legendás állatok előzménykönyv filmváltozatához Johnny Deppet szerződtette az egyik szerepre, akit volt felesége bántalmazással vádolt meg évekkel ezelőtt (bár ennek igazságát azóta sem bizonyították).

Össze lehetne szedni, hány filmben poénkodtak azon, hogy a kiszemelt, gyönyörű nő biztosan férfi volt eredetileg, különben sosem állna le hősünkkel – ami ugye pfúj! Azon színdarabokkal, sorozatokkal, filmekkel pedig valósággal Dunát lehetne rekeszteni, amelyekben a humor forrása egy női ruhába öltözött, csetlő-botló férfi. Ezeknek az alkotásoknak akkor az írói/rendezői/producerei, illetve a karaktereket megformáló színészek mind transz-, queer- vagy homofóbok lennének? Rowling szerint egyébként nonszensz, hogy kirekesztőnek minősítik azokat, akik nőként úgy érzik, egyformán veszélyeztetettek például a férfiak által elkövetett erőszakkal szemben, és azt gondolják, hogy a nemük hatással van a hétköznapi életükre. No persze, vannak dolgok, amelyekért érdemes nőnek születni: hosszabb élettartam, erősebb immunrendszer, az anyaságra való képesség, többszörös orgazmus. De ugyan mégis ki a frász akarná „kisajátítani” a havibajt? Olyan alkotót támadni kirekesztéssel, akinek könyvei világszerte sok millió gyermek számára jelentették az eszképizmust, olyan menedéket, ahol a szeretet végül mindig győzedelmeskedik a gonosz felett, és a legesélytelenebbek, legkisebbek válnak hőssé, mert minden a bátorságon, a belső értékrenden múlik – nos, ez több mint mókás.

Elfogadónak lenni nem azt jelenti, hogy elfelejtjük az általános iskolai biológiát vagy a józan eszünket. Mindenki úgy élhet, ahogyan akar, és tud, és ahogy lehetőségei megengedik, de ne csodálkozzon azon, ha választásai – pláne, ha azoknak széles körben hangot ad – környezete számára nem lesznek olyan magától értetődők, mint neki. Ezzel pedig nincsen semmi baj, ám a társadalmat toleranciára és elfogadásra oktatni a legkevésbé sem efféle túlkapásokkal lehet. Ha a politikai korrektség jegyében a körtét inkább almának nevezzük, nehogy utóbbi felháborodjon és lejárató kampányt indítson körtefóbiánk miatt, az többet árt az ügynek, mint használ. Mert hát minden alma gyümölcs, de nem minden gyümölcs alma, vagy hogy is mondják.