A vakítóan kék szemű fiatal színész egyszerre képes törékeny és kegyetlen lenni.
Ambivalens karaktere távol áll a papok megszokott filmes ábrázolásától: cigizik, kopott sportcipőt hord, és tetoválások borítják a testét, sötét múltja furcsa módon mégis tökéletesen alkalmassá teszi arra, hogy munkáját végezze. Nem ítélkezik, hiszen első kézből ismeri a bűn természetét, és mivel már ő maga is megjárta a poklot, jól tudja, mit jelent a vezeklés. Híveihez képes zsigeri őszinteséggel, nem pedig erkölcsi magaslatokról letekintve szólni. Az álpapból aztán végül valódi reformer lesz, aki számára a hit mindennek a forrása, nem törődik az intézményesített egyház dogmatikus rendszerével és a hagyományokból fakadó egyenlőtlenségekkel. Ösztönösen, tudatos terv nélkül cselekszik, újszerű, radikális látásmódjával pedig óhatatlanul megosztja a híveit, és ellenségeket gyűjt maga köré.
Komasa munkája már most igazi szerzői filmes jegyeket hordoz. A fiatal rendező erős kézzel, izgalmasan és némi abszurd humorral fűszerezve tálalja a mély társadalmi drámát, miközben kirekesztettségről, közösségi képmutatásról is beszél. A Corpus Christi univerzális, megindító és provokatív történet az ember spirituális átalakulásáról, amely újszerű nézőpontból közelít az Istenbe vetett hithez és a hatalomhoz. Daniel személyes tragédiája az, hogy megtalálta élete hivatását, ám mivel csalást követ el, tettébe bele van kódolva a lebukás. Végső soron a nézőnek kell eldöntenie, hogy büntetést vagy feloldozást érdemel-e egy olyan ember, aki hazugságra építkezik, de igazat szól.
(Corpus Christi. Lengyel filmdráma, 115 perc, 2019, magyarországi bemutató: 2020. július 2. Forgalmazó: Magyarhangya. Rendező: Jan Komasa)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!