Bűn és vezeklés

Reneszánszát éli a lengyel film: a Corpus Christit a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára is jelölték.

A büntetett előéletű Daniel magát papnak kiadva születik újjá Forrás: magyarhangya

Reneszánszát éli a lengyel filmművészet: az Ida (2013), az Azok az álmatlan éjszakák (2016) és a Hidegháború (2018) sorra nyerték az európai filmfesztiválokat az elmúlt évtizedben, a Corpus Christit pedig már a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára is jelölték idén. Jan Komasa rendező megrendítő erejű alkotása a bűn, a megbocsátás és megváltás örök kérdéseit boncolgatja.

Már maga az alaphelyzet is erkölcsi ellentmondásokkal terhelt. A húszéves Daniel (Bar­tosz Bielenia) rablásért és gondatlanságból elkövetett emberölésért tölti büntetését egy javítóintézetben, ahol az ottani lelkész, Tomasz atya (Łukasz Simlat) hatására aztán szép lassan felfedezi magának Istent. Egyetlen cél fogalmazódik meg benne: ő is katolikus pappá szeretne válni, büntetett előélete miatt azonban vágya elég esélytelennek tűnik. Próba­ideje alatt egy kisváros fűrésztelepére küldik dolgozni, azonban egy fatális véletlen és egy meggondolatlan füllentés miatt papnak nézik, ő pedig tovább játssza a szerepet, és innentől az események egyre zakatolnak a szükségszerűen tragikus végkifejlet felé.

Mateusz Pacewicz forgatókönyvíró valós jelenségből gyúrta a film alaptörténetét, elmondása szerint ugyanis Lengyelországban elszaporodtak a papi imposztorok, akik olcsó trükkökkel igyekeznek meglopni a naiv kisvárosi és falusi híveket. A magát szintén papnak kiadó Daniel viszont nem anyagi javakra vágyik, hanem megtisztulásra. De vajon lehetséges tiszta lappal mindent újrakezdeni, és képesek vagyunk-e hátrahagyni korábbi vétkeinket? Elég, ha saját magunknak meg tudunk bocsátani, vagy a közösség feloldozására is szükség van? Vajon tudunk-e segíteni másokon azzal, hogy mi magunk jobbá válunk?

Piotr Sobociński Jr. operatőr szürke képei reménytelen, komor hangulatot adnak a cselekménynek, a néző pedig csak pillanatokra lélegezhet fel, miközben a javítóintézet erőszakkal fűtött mindennapjait vagy az autóbalesetben elhunyt lakóit gyászoló kisváros életét szemléli.

A büntetett előéletű Daniel magát papnak kiadva születik újjá
Fotó: Magyarhangya

A nyomasztó hangulat a speciális fénytechnikának is köszönhető, sokszor alulexponált felvételeket látunk. A Corpus Christi viszont határozott ívű történetmesélése dacára száz százalékig karakterorientált film, a Danielben lezajló morális változásokra fókuszál. A főszerepet játszó Bar­tosz Bielenia intenzív játékától valósággal kirázza a nézőt a hideg: nem véletlen, hogy a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál is felfigyelt tehetségére.

A vakítóan kék szemű fiatal színész egyszerre képes törékeny és kegyetlen lenni.

Ambivalens karaktere távol áll a papok megszokott filmes ábrázolásától: cigizik, kopott sportcipőt hord, és tetoválások borítják a testét, sötét múltja furcsa módon mégis tökéletesen alkalmassá teszi arra, hogy munkáját végezze. Nem ítélkezik, hiszen első kézből ismeri a bűn természetét, és mivel már ő maga is megjárta a poklot, jól tudja, mit jelent a vezeklés. Híveihez képes zsigeri őszinteséggel, nem pedig erkölcsi magaslatokról letekintve szólni. Az álpapból aztán végül valódi reformer lesz, aki számára a hit mindennek a forrása, nem törődik az intézményesített egyház dogmatikus rendszerével és a hagyományokból fakadó egyenlőtlenségekkel. Ösztönösen, tudatos terv nélkül cselekszik, újszerű, radikális látásmódjával pedig óhatatlanul megosztja a híveit, és ellenségeket gyűjt maga köré.

Komasa munkája már most igazi szerzői filmes jegyeket hordoz. A fiatal rendező erős kézzel, izgalmasan és némi abszurd humorral fűszerezve tálalja a mély társadalmi drámát, miközben kirekesztettségről, közösségi képmutatásról is beszél. A Corpus Christi univerzális, megindító és provokatív történet az ember spirituális átalakulásáról, amely újszerű nézőpontból közelít az Istenbe vetett hithez és a hatalomhoz. Daniel személyes tragédiája az, hogy megtalálta élete hivatását, ám mivel csalást követ el, tettébe bele van kódolva a lebukás. Végső soron a nézőnek kell eldöntenie, hogy büntetést vagy feloldozást érdemel-e egy olyan ember, aki hazugságra építkezik, de igazat szól.

(Corpus Christi. Lengyel filmdráma, 115 perc, 2019, magyarországi bemutató: 2020. július 2. Forgalmazó: Magyarhangya. Rendező: Jan Komasa)