Kaszi

Néha a csodájukra járnak az intenzív osztályon, hogy életben maradtak. Munka közben előfordul, hogy leszakad a fülük, rájuk esik a ló, megreped a koponyájuk, elvesztik az eszméletüket, bordatörést vagy agyrázkódást szenvednek. A kaszkadőrök az életüket kockáztatják azért, hogy a film szereplői ne sérüljenek, és a nézők szemében hőssé váljanak. Kruchió Ágnes, az első magyar kaszkadőrnő alsógödi lovas tanyáján beszélgettünk.

20200623 Göd Kruchió Ágnes kaszkadőr fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

– Magyar filmben mióta vannak kaszkadőrök?

– Várkonyi Zoltán rendező Franciaországból jött haza, és ő mondta, hogy ezeket a srácokat ott cascadeurnek hívják. Nálunk 1968-ban az Egri csillagokban szerepeltek először. Öttusázók – Ferdinandy Géza, öccse, Gáspár, Pintér Tamás Oroszlán – kezdték a szakmát, akik öt sportágban jeleskedtek: futni, úszni, vívni, lovagolni, lőni tudtak.

A rendezők és a színészek a kezdetektől elismerték a kaszkadőrök teljesítményét, de akkoriban nem írták ki a nevüket a stáblistára, pedig sokszor hónapokig dublíroztak színészeket. Sok színész ügyes, bevállal sok mindent, például Koncz Gábor. Cserhalmi György még tiszteletbeli kaszkadőr is lett. Később kaszkadőrcsapatok alakultak, és a vezetőikről – Pintér Tamás Oroszlánról, Marosi Lászlóról – nevezték el őket. Oroszlán fotója ott van az ön háta mögött a falon – az egyik Jancsó-filmben lovagolt. Atyai jó barátom volt, neki köszönhetem, hogy kaszkadőr lettem. Tizenegy évesen elvitt egy filmbe gyereklovasnak.

Foci lovakkal

– Honnan ismerték egymást?

– Jó barátok voltak édesapámmal, Kruchio László agrármérnökkel, lótenyésztővel. Apám versenyzett is, a fogathajtás lett a specialitása. Apajpusztán volt ménesvezető, ott kért el Oroszlán a szüleimtől, hogy két-három napig szerepelhessek Rényi Tamás A völgy című filmjében, amiből két hónap, örök élmény lett. Megmutathatom Oroszlán levelét, amelyet a szüleimnek írt, hogy még egy napra elkérjen?

– Ön úgy lovagol, ahogy más a földön jár?

– Szinte az istállóban nőttem fel. Édesapám az egyik barátjával megszervezte a pusztaturizmust Apajpusztán, ahová busszal érkeztek a német és olasz vendégek. A csikósok karikás ostorral köszöntötték őket, majd elrabolták az asszonyokat. Mi, gyereklovasok pitykés mellényben, bő szárú ingben, zsinóros nadrágban játékos lovasbemutatókat tartottunk. Hatalmas bőrlabdával – édesapám varratta a szíjgyártóval, akkor még minden istállóban volt ilyen mester – két kapura meccset játszottunk a lovakkal. Amikor Oroszlán elvitt a filmbe, akkor még csak lovaglásról volt szó, aztán a filmesek kérték, hogy gyere, ugorjál le innen, essél el ott. Később a Zrínyi Miklós haditornaklubban, amely a Honvédelmi Minisztérium égisze alatt működött, elsajátítottam az alapokat. A nyolcvanas években Oroszlán szervezett közönségcsalogató emlékversenyeket az ügetőre, ahová színészeket, sportolókat hívtak el a futamokra. Oroszlán vett rá, hogy induljak én is. Elég sok versenyen hajtottam, 2011-ben nyertem is. Ezen a fotón több induló is van: Balogh Erika, Martinek János – kétszeres olimpiai öttusázó, ő gyakran nyert –, Epres Attila, Árpa Attila, Mészáros Árpád Zsolt, őt én tanítottam lovagolni, amikor Buga Jakabot játszotta A Tenkes kapitánya című musicalben.

– Melyik volt az a jelenete, amelyre felfigyelt a szakma?

– Nyolcvanháromban leugrottam az Erzsébet hídról. Az Európai nagyvárosok című sorozat egyik rendezője, Jancsó Miklós keresett egy lányt, aki kiválik egy fiatal társaságból, fölmászik a korlátra, és beugrik a Dunába.

– Mi történt ugrás közben? Mit látott, mire figyelt?

– A pszichológia panorámaeffektusnak hívja azt a nagyon furcsa és érdekes érzést, amikor vészhelyzetben felbomlik az időperspektíva, és az ember képeket lát az életéből. Ilyenkor sokkal hosszabbnak érzi az időt. Azt az ugrást már a fiúk is elismerték.

– A forgatásokon ugyanolyan keményen bántak önnel, mint egymással?

– Sokszor igen. Mivel akkoriban még nem voltak sokan, többször én is csatába vonultam huszárruhában, bajusszal. Néha próbára tettek. A nyolcvanas évek elején Katkics Ilona rendezte a Tizenhat város tizenhat leánya című tévéjátékot, amely két királylányról szól, akiket elrabolnak egy tutajról. Én dublíroztam őket hosszú szőke parókában. Ferdinandy Gazsival úttalan utakon, vízen át száguldoztunk a lóval, én hason fekve az állat marján. A Dunajec folyócskán kellett átkelnünk. A kollégák lejárták, hol megyünk, hol jövünk, minden rendben volt. Jelenet közben szügyig bementünk a lóval a vízbe, egyszer csak Gazsi rántott egyet a száron. Hirtelen jött egy sodrás, és elvitt minket. Teljesen a víz alá kerültünk, a ló füle se látszott ki, ami azért veszélyes, mert elveszti az egyensúlyát, és nem tudja, hogy hol van. Gazsi fölfeküdt a vízre, én meg a lóval birkóztam. A szőke parókámat elvitte a víz, Ilonka néni sikongatott a parton, mindenki azt hitte, hogy ott maradok. Nagy nehezen kiverekedtem magam a lóval a vízből, ahonnan Gazsi elegánsan kisétált, majd hátba veregetett, és azt mondta: „Csak azt akartam megnézni, hogy milyen kaszi vagy.” Színes világ volt, sokféle helyszínnel, érdekes emberekkel. A nehezebb jelenetekben a nőket is inkább fiúk dublírozzák. A Kincsemben Móczár Vanda helyettesítette Petrik Andreát, de azt a veszélyes jelenetet, amikor a ló a földön húzza a lányt, nem engedték, hogy megcsinálja, az férfimunka.

Esés a Halászbástyánál

– Ma már sok kaszkadőrnő dolgozik?

– Igen, tanfolyamokat, vizsgákat szerveznek nekik. A szakértők igyekeznek csapatot építeni maguk köré. Én visszavonultam, engem már nem vonz. Elég a színház és ha kisebb magyar filmekbe hívnak. Oda szívesen megyek, mert azok felidézik a régi, baráti hangulatot, amikor még beszélgettünk, figyeltünk egymásra. Manapság a szuperprodukciókban erre nincs idő. Mások az elvárások, és egészen más a mentalitás.

– Milyen sérüléseket szenvedett?

– Szerencsés vagyok, semmilyet. Tény, hogy én nem csináltam olyan veszélyes jeleneteket, mint Piroch Gábor vagy Gulyás Kiss Zoltán, akik már minden porcikájukat összetörték. Agyrázkódásom volt, zúzódásaim, eltört az ujjam, de nyolc napon túl gyógyuló sérülésem nem volt.

– Manapság a kaszkadőröknek nagyobb veszélyt kell vállalniuk, mint régen?

– Nem, most már elsősorban a biztonságra törekszik mindenki. Komoly protektorok, gerinc- és könyökvédők vannak. Ma akkor is fölöltöztetik a szereplőt valamilyen védőfelszerelésbe, ha el kell esnie az utcán. Nekünk csak kis gumis könyökvédőnk volt, de azt se nagyon vettük föl. Imre László a Halászbástyánál a hosszú lépcsőn úgy gurult le, hogy nem volt rajta semmi. Az angol kaszkadőrök tátott szájjal nézték.

Fotó: Kurucz Árpád

– Ma már megbecsülik a kaszkadőröket?

– Anyagilag és erkölcsileg is, és a nevüket is kiírják.

– Színházban milyen feladatokat vállal?

– Platino nevű lovammal ausztriai indián színházakban léptünk fel. Karl May regénye alapján készült a forgatókönyv a vadnyugatról, élő színház lövöldözéssel, robbantással, vívással, verekedéssel. Ezen a fotón gúlát alkottunk a fiúkkal a lovon, középen a hosszú fekete hajú indián lány én vagyok. Ez egy kisebb színház volt, kétezer néző fért el, de volt, ahová kilencezren jöttek. Ezen a képen éppen megskalpolnak valakit. Folyamatosan jártunk Németországba is, a kollégák a mai napig mennek. Álmos nevű lovammal 15 évig dolgoztam. Az operában kezdtünk. Más habitusú ló volt, mint Platino. A Kincsem című filmben hat lódublőr volt. Mindegyik mást tudott. Az egyik megállt a kamera előtt, a másik elviselte a macskát a hátán, a harmadik gyors volt. Platinót nehezebb volt a színházban a hangok, fények közé bevinni, de már kétszáz előadáson vagyunk túl. Az operába nyolc évig jártam, Wagner Az istenek alkonya című darabjában Molnár Andrásnak kellett a lovat bevezetni, a Nemzeti Színházban a III. Richárdban szerepeltünk. Októbertől az Operettben, az Elfújta a szél című előadásban lépünk fel. A tanítványaim közül a harmadik generáció lovagol be a színpadra. Szeretik a nézők.

– Lóval hogy lehet közlekedni a színházban?

– Ha ismer és szeret téged, akkor bárhová elmegy. Idegen lovat én sem tudnék bevinni, mert erre képezni kell őt. Sétálunk a folyosón, aztán a díszletszállító lifttel megyünk föl, ahová berakunk neki egy kis szénát, azt eszegeti, míg vár a jelenetére.

– Míg a ló színpadon szerepel, ön a takarásban ugrásra készen áll?

– Hogyne. Lapáttal a kezemben…

– Lovas nemzet a magyar?

– A legkomolyabb képzés nálunk történt a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián, ahol olyan sportembereket, lovasokat képeztek, akik az egész világot megtanították lovagolni. Némethy­ Bertalan edzőként díjugratásban ért el óriási sikereket Amerikában. Erdődy Ágoston 1956-ban a stockholmi lovas olimpián Nagy-Britannia válogatottjával edzőként aranyérmet szerzett. Ő tanította meg a királyi családot lovagolni. A keresztapám, Hazslinszky-Krull Géza 1956 után Hollandiába menekült, ahol díjlovagló olimpikonokat nevelt.

Kardra szúrt fej

– Mi az eredeti szakmája?

– Borászati szakközépiskolát végeztem, utána tanítóképző főiskolát. Tizenöt évig tanítottam alsó tagozatban, nyáron pedig forgattam.

– A tanítást miért hagyta abba?

– Miután meghalt az első férjem, Medriczky Károly, aki szintén kaszkadőr volt, döntenem kellett, hogy miből tartom el a két fiam. Volt egy filmes, kaszkadőrmunkákkal foglalkozó vállalkozásunk, amely a mai napig megvan. Szerettem tanítani, és most visszatértem ehhez, mert lovasoktató vagyok. Elvégeztem a tanfolyamot. A kaszkadőrdiplomám már megvolt. Azt is megmutatom.

– Itt az áll, hogy Kruchio Ágnes gyalogos, lovas kaszkadőr. A gyalogos mit csinál?

– Vív, verekszik, ugrik.

– Kruchio vagy Kruchió a családnevük?

– Eredetileg a végén rövid az o, de valahol elírták, és most már én is hosszúval írom. Olasz név, 1628-ban Bethlen Gábortól kapta a család a nemességet. Ott van a falon a címerünk.

– Az a kardra fölszúrt copfos török fej, amelyikből ömlik a vér?

– Törökverő család vagyunk. Állítólag a velük való csatározás közben valamelyik családtagunk menekítette a magyar koronát. Croce olaszul keresztet jelent. Ennyit tudok az őseimről.

– A fiai is szerepeltek filmekben?

– Persze. A nagyobbik fiamnak is megvan a kaszkadőrvégzettsége, de a bizonytalan egzisztencia miatt nem ragadt meg ebben a világban. Nagy filmben jól lehet keresni, de aztán lehet, hogy hónapokig nincs semmi. Mindennek ellenére én most is ugyanezt választanám.

Névjegy

Kruchió Ágnes volt az első hölgy, aki magyar filmben kaszkadőrmunkát vállalt. Több mint száz alkotásban szerepelt. Ugrott, vívott, verekedett, legtöbbször magyar és külföldi színésznők helyett lovagolt. 1976-ban a Koldus és királyfi című filmben Raquel Welchet dublírozta, a Nárcisz és Psychében Patricia Adrianit. A vörös grófnőben Básti Juli helyett ment végig a díjugrató pályán. Ma szakértőként és lovasoktatóként dolgozik.