A mögöttünk hagyott nyolc évet folyamatos koncertezéssel töltöttem, körbeutaztam a világot. Itt volt az ideje az elmélyülésnek, az inspiráló állapot beköszöntének. Végre elmerülhettem a hangokban, lubickolhattam a fantasztikus melódiákban. Otthon azt és akkor gyakoroltam, amit és amennyit én akartam – érzékelteti a művész, hogy a bezártságnak előnyei is lehetnek. Balázs János gyorsabb mentális regenerálódását segíti, hogy fél éve jógázik. Másra, különösebb fizikai felkészülésre nincs szüksége – harminckét évesen az ember energiaraktárai még telítettek.
Hiába az egész éves gyakorlás, a zongoraművész szerint lehetetlen félreütés nélkül eljátszani ezeket a darabokat – több millió hangot kell megszólaltatni. Aki a tökéletességre, a hibátlan előadásra törekszik, ne próbálkozzon ezekkel a művekkel, mert a görcsösség a művészi hatást csorbítaná. Ha a hiba a felkészületlenségből adódik, az megbocsáthatatlan, ha az átélés, az ihletett miliő miatt hibázik az előadó, azt talán maga sem veszi észre. Az utóbbi az igazi élmény, mert egyaránt katarzist nyújt hallgatónak és előadónak.
A zongoraművész azzal a képpel még barátkozik, hogy a közönség biztonsága érdekében a koncerten legfeljebb ötszázan vehetnek részt, a Nagyteremben ez mintegy félházat jelent. Az épület közösségi tereiben a maszkviselés kötelező, a koncertteremben pedig ajánlott. Reméli, belátható időn belül visszaáll a korábbi állapot, nem kell maszk és távolságtartás, mert nincs szebb a csoportosan megélt élő zene varázsánál. Számtalan sikert ért meg, megbecsülik az emberek. Szeretné továbbra is bizonyítani, hogy érdemes a díjakra, elismerésekre. Kíváncsi a közönség reakciójára, mert hosszú idő után nekik és neki is ez lesz az első nyilvános koncertélménye.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!