Katarzis öt darabbal

Hazánkban még senki sem játszotta el egymás után Rachmaninov mind a 4 zongoraversenyét és a Paganini-variációkat.

Balázs János Fotó: Teknős Miklós

Magyarországon soha senki, a világon is csak kevesen játszották el egymás után az orosz származású zeneszerző, Sergey Rachmaninov mind a négy zongoraversenyét és a Paganini-variációk néven ismert művét. A Zene­akadémia és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar közös jövő heti hangversenyén a Kossuth-díjas zongoraművész, Balázs János erre vállalkozik. ­Beethoven öt zongoraversenyét számos szólista tartotta és tartja repertoáron, csak kevés zongorista dicsekedhet Sergey Rachmaninov négy hasonló műve és a zongoraversenynek tekinthető, briliáns Paganini-variációk mindegyikének előadásával. Talán azért, mert az orosz szerző saját magának írta a darabokat. Keze csaknem kétszer akkora volt, mint az átlagos kezű zongoristáké, olykor trükkök kellenek művei eljátszásához, művészetét sokkal komplikáltabb eljuttatni a közönséghez. Kihívás a ritmika bonyolultsága, a szólista és a zenekar együttműködésének nehézsége is. Az előbbi okok miatt roppant csekély a tökéletes produkció megszületésének az esélye. Csekély, de nem lehetetlen.

Az idén 32 éves Balázs János zongoraművész, a Cziffra György Fesztivál alapítója és művészeti vezetője, a komolyzenei tehetségkutató verseny, a Virtuózok zsűritagja érzett magában annyi erőt, hogy nekivágjon ennek a feladatnak. – Az első napon három, a másodikon két művet adok elő. Kiszámíthatatlan, hogy mi történik majd a Zeneakadémia Nagytermében. Erőt ad, sőt hiszek abban, hogy a Jóisten nem véletlenül kínálta fel a zongoraművészi pályát. Ráadásul a Zeneakadémia a kedvenc koncerthelyszínem, emellett tavaly óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanári karát erősítem. Ennyi kötődés eredményt kell hogy hozzon. Ennek ellenére nem tudom, hogy lesz-e ehhez fogható vállalkozásom még az életben – érzékelteti Balázs János, hogy benne is sok érzelem munkál az augusztus 18–19-i koncertekkel kapcsolatban.

Elmerülhetett a hangokban, lubickolhatott a fantasztikus melódiákban
Fotó: Teknős Miklós

Mennyi munka van a vállalkozás mögött? Ilyenkor a zongoraművész félretesz minden más darabot, és csak ezekre koncentrál, vagy időnként ki kell szakadni például Rachmaninovból? A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, illetve a Magyarország Érdemes Művésze kitüntetést is elnyerő Balázs János az elmúlt egy évét az orosz zeneszerző és zongoraművész darabjainak szentelte. A korábban ismert műveket felelevenítette, az addig nem játszottakat megtanulta, majd fél éven át hagyta érni az alkotásokat. Az eredetileg idén májusra tervezett előadást megelőző hónapokban napi hat-nyolc órát aktívan gyakorolt, ugyanennyi időt pedig passzívan, mások zongorajátéka – például Kocsis Zoltáné – megismerésével töltött. – A koronavírus-járvány sokunk életét viselte meg, ennek ellenére ajándékként is meg tudtam élni az elmúlt időszakot.

A mögöttünk hagyott nyolc évet folyamatos koncertezéssel töltöttem, körbeutaztam a világot. Itt volt az ideje az elmélyülésnek, az inspiráló állapot beköszöntének. Végre elmerülhettem a hangokban, lubickolhattam a fantasztikus melódiákban. Otthon azt és akkor gyakoroltam, amit és amennyit én akartam – érzékelteti a művész, hogy a bezártságnak előnyei is lehetnek. Balázs János gyorsabb mentális regenerálódását segíti, hogy fél éve jógázik. Másra, különösebb fizikai felkészülésre nincs szüksége – harminckét évesen az ember energiaraktárai még telítettek.

Hiába az egész éves gyakorlás, a zongoraművész szerint lehetetlen félreütés nélkül eljátszani ezeket a darabokat – több millió hangot kell megszólaltatni. Aki a tökéletességre, a hibátlan előadásra törekszik, ne próbálkozzon ezekkel a művekkel, mert a görcsösség a művészi hatást csorbítaná. Ha a hiba a felkészületlenségből adódik, az megbocsáthatatlan, ha az átélés, az ihletett miliő miatt hibázik az előadó, azt talán maga sem veszi észre. Az utóbbi az igazi élmény, mert egyaránt katarzist nyújt hallgatónak és előadónak.

A zongoraművész azzal a képpel még barátkozik, hogy a közönség biztonsága érdekében a koncerten legfeljebb ötszázan vehetnek részt, a Nagyteremben ez mintegy félházat jelent. Az épület közösségi tereiben a maszkviselés kötelező, a koncertteremben pedig ajánlott. Reméli, belátható időn belül visszaáll a korábbi állapot, nem kell maszk és távolságtartás, mert nincs szebb a csoportosan megélt élő zene varázsánál. Számtalan sikert ért meg, megbecsülik az emberek. Szeretné továbbra is bizonyítani, hogy érdemes a díjakra, elismerésekre. Kíváncsi a közönség reakciójára, mert hosszú idő után nekik és neki is ez lesz az első nyilvános koncertélménye.