Ami pedig az egyes művek hátterét illeti, kiderül, hogy a Kérdések kérdése című ballada – az emlékezetes, „Csak azt nem tudom, ki vagyok” refrénnel – végső soron paródia: azon költői monológokat figurázza ki, amelyekben a korábbi századok rímfaragói dicsérték és fitogtatták tehetségüket. Villon legismertebb verse azonban alighanem Az akasztottak balladája. Noha a költőt 1462-ben kötél általi halálra ítélték, alkotásának ihletője feltehetően nem ez az élmény volt, hanem a párizsi Le cimetière des Innocents-et – vagyis az Ártatlanok temetőjét – díszítő Danse macabre (Haláltánc) című alkotás.
A teljes középkori társadalmat bemutató (ma már nem látható, a XVII. században megsemmisült) képsorozat mindegyik darabján két-két emberi alak szerepelt – például a pápa és a császár –, amint egy mosolygó vagy grimaszoló csontváz, a Halál jelképe eljön értük, és magával viszi őket. „A halál közelsége, az elmúlás elleni küzdelem hiábavalósága […] Villon költészetének állandó témája”, mutat rá a szerző. Egyes elemzők szerint fő műve, A nagy testamentum maga is egy elnyújtott haláltánc.
A kötet viszont nem aprózza el – a további részletek iránt érdeklődő olvasó nyilván bánja majd, hogy így van (hiszen például a kérdés, hogy költőnk tagja volt-e a kor hírhedt bűnbandájának, a Kagylósoknak vagy sem, bővebb terjedelmet is megérdemelt volna). Ám aki lényegre törő összegzésre vágyik, valószínűleg örömmel fogadja, hogy alig néhány órát kell az akár egy ültő helyben elolvasható, ugyanakkor információkban gazdag kötetre szánnia – mondjuk akár a soron következő szemináriumi dolgozat vagy szigorlat előtt.
(Magyar Miklós: Az akasztófa árnyékában – François Villon. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2020, 196 oldal. Ára: 3499 forint)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!