Ő lesz a tejporos

A készséges fiatal eladólány érdekes mondat kíséretében szolgálta fel a kávét.

A waitress serves coffee to customers at a coffee bar in Sao Paulo February 8, 2011. A potentially devastating storm is brewing in the world's physical coffee market, where the firms that get beans from the farm gate to the cafe table are being hit with a double whammy. Picture taken February 8, 2011. To match Analysis COFFEE-MARGINS/RALLY REUTERS/Nacho Doce (BRAZIL - Tags: BUSINESS) - GF2E73C0DD501 Fotó: Nacho Doce

A balatoni kerékpározás pihentető része a strandolás, ehhez szorosan hozzátartozik a különböző fantázianevű vendéglátóhelyek felkeresése. Két kávét kértem, az egyiket tejporral. A készséges fiatal eladólány ezzel a mondattal tette elém az egyiket: „Ő lesz a tejporos.”

Mielőtt ezt a konkrét nyelvi jelenséget megvizsgálnánk, lássuk a hátterét! Az alábbi kérdések érkeztek a Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodához: „Bizonyos esetekben miért helyes, ha személyre vonatkozó névmással utalunk vissza tárgyakra? Például: Mindegyik képet ő festette, de ha végignézte az ember, olyan volt, mintha tizenegy különböző festő festette volna őket. Miért nem azokat?” „– Alakítsd át a mondatokat tagadóvá! Írd le őket helyesen! – Milyen mondatvégi írásjeleket ismerünk? Pótold őket a szövegben! Azt szeretném tudni, hogy ezekben az esetekben helyesen használatos-e az »őket«? Szerintem helyesebb lenne az »azokat« használata, vagy az »ők« is elfogadható? Vagy ez elsősorban nem is nyelvhelyességi, hanem inkább stilisztikai kérdés?”

Íme a válasz: „Bár széleskörűen elterjedt az a vélemény, miszerint az »őket« személyekre, az »azokat« pedig tárgyakra vonatkozik, ezt a feltevést a szövegtani kutatások nem támasztják alá. Dolgokra vonatkoztatva is az »őket« alakot használjuk, ha a névmás hangsúlytalan, mint ahogyan a kérdezett mondatokban is: Alakítsd át a mondatokat tagadóvá! Írd le őket helyesen! Milyen mondatvégi írásjeleket ismerünk? Pótold őket a szövegben! Ha azonban a tárgyra erős kiemelő vagy szembeállító nyomaték esik, az »azokat« forma a szokásosabb: Milyen mondatvégi írásjeleket ismerünk? Azokat pótold a szövegben, ne színezgess!”

Szepessy Gyula is megállapítja, hogy régi nyelvművelő babona, hogy az „őket” személyes névmás nem utalhat vissza tárgyakra, csak személyekre. Brassai Sámuel polihisztor, akit egyebek között nyelvészként tartanak számon, foglalkozott először ezzel a problémával egy tanulmányban, és azt a szabályt állította föl, hogy „ő személyre, az dologra vonatkozik”. Azonban ez koránt sincs így.

Ebben a mondatban is helyes az „őket” használata: Itt vannak a ceruzák, hegyezd ki őket! Már Arany János is küzdött ez ellen a babona ellen, Visszatekintés című tanulmánysorozatában (1861) ezt írta: „nem igaz, hogy az ő csupán személyre, az csupán dologra vonatkozik.” Ehhez hozzáfűzi még: „Jól van, tisztelt uraim, de nem sejtik-e, hogy önök e szabálya szerint az egész nemzet rosszul beszél magyarul?” Majd példákat idéz a népnyelvből, a régi nyelvből, az irodalmi nyelvből és a köznyelvből: „Be van az én szűröm ujja kötve, / De nem tudod, rózsám, mi van benne.” „Túrós tészta, derelye, Egyél, rózsám, belőle.” A benne és a belőle is az ő személyes névmás ragos alakja. Arany az alábbi példával érvelt amellett, hogy állatra is utalhatunk személyes névmással: „Tudja ám az a macska, hogy őróla foly a beszéd.” Ha valaki azt mondaná, hogy: „Tudja a macska, hogy arról foly a beszéd”, a mondat érthető sem volna. Íme, Mikszáthtól egy idézet: „A nagybajuszú kalászok szelíden ringatóztak, ha egy-egy kis széláram felizgatta őket.” Tehát a nyelvtani személy fogalmát nem szabad összekeverni a személy szónak a szokásos köznyelvi jelentésével. Bár ez utóbbi példában a kalászok megszemélyesítésnek tekinthetők.

A fent leírt megfordítva is igaz, vagyis bizonyos esetekben személyekre is a csak tárgyakra vonatkozónak gondolt „azokat” névmást kell használni. Például: „Akik jelentkeztek, azok most iratkozhatnak be.” Sokan nem merik így mondani a nyelvi babona miatt.

Az viszont tény, hogy nem visszautalásként, hanem rámutatásként meglehetősen szokatlan a személyes névmást használni a mutató névmás helyett. Leginkább a boltban hallhatjuk, amikor az eladó vagy a vevő egy árura mutatva kérdez: Ő lesz az? Mármint például a tejföl. És a tejporos kávé sem ő, hanem ez. Ez lesz a tejporos kávé.