Nagyasszonykert

A virágkultúrát is művelő, tudománypártoló fejedelem asszony igyekezett mindent jó helyről beszerezni.

Lorántffy Zsuzsanna jelenti hadba vonult férjének, I. Rákóczi György fejedelemnek levele végén: „Meglátszanék, hogy itthon vagyon az gazdasszony.”

Mi ’látszanék’ e jó „gazdasszony” jelentéséből? Hogy „minden rendben”? Igen – a kíváncsi lelkeknek is, akik még a föld gyomrába is képesek bele-belenézdegélni. Mert minden megvan – rendben ház, kincstár, marhák és cselédség; a betartott rend összes erkölcsi posztulátumával. Hogy mindez a hadi időkben is fényes és színes szállal szője át az életet. Egy mozgalmas és véres évszázad egyszerű hétköznapjait is, amelyről az árnyalt életigazságokat kereső Montaigne is sztoikusan írja: ágyba fekvéskor senki nem lehet biztos abban, megéri-e a reggelt. S ha a szomszéd faluba kell utaznod, jobb, ha előtte végrendeletet írsz. És akkor hol marad itt a kertművelés és kertépítés nemes gondolata? Lorántffy Zsuzsanna és a magyar „nagyasszonyok” – az ő jó emlékű kertjeikkel? Akik a természetet és a szellemet kivételesen egységes rendben látták és láttatták.

Mert Lorántffy Zsuzsanna kertjei nemcsak híresek voltak, de a lélek állapotáról küldöztek érvényes jelentéseket. A fejedelemasszony a fejedelemség aranykorában nemcsak a Sárospatakon lévő kertjét műveli következetes elhivatottsággal, és nemcsak „gyönyörködik kertében” – másutt is híresen plántált kertjeiről tudunk. Tanulságos a névsor: Borsiban van pompás kertje, aztán a fejedelmi központban, Gyulafehérvárott, és Porumbákon is. Utóbbiról annyit, hogy Porumbákon jeles üveghuta működik évszázadokon át (ott fújják a csudás pincetokokat is) – egy másik nagyasszony, Bornemisza Anna gazdasági naplójából tudjuk, hogy az 1680-as év elején „lábos poharakat, százat” kap Porumbákról – aztán „lictariumnak való csészéket, hetvent, üvegtálacskákat hatvanötöt, égett bornak való üveget ötvent, sutus palaczkot tizenegyet, kihez maguk adnak ónat” s így tovább. Fogarason, Görgényszentimrén, Munkácson, Előmálon is kertet művel – a Bethlen Gábor által épített, később szökőkúttal ellátott fehérvári függőkert, a giardino pensile országos hírű csoda volt, amely épp az öreg Rákóczi György alatt és Lorántffy Zsuzsanna keze által válik tökéletessé – hogy majd 1658-ban, épp a harmincéves háború után a tatárok dúlják fel, és a fejedelmi székvárossal együtt radírozzák le a föld színéről.

Lorántffy Zsuzsannát levélben értesíti férje a fejedelmi székvárosból, hogy „mind az kiskert és nagyobbik kertedben édesem az virágok igen szépen vannak”. A virágkultúrát is művelő, tudománypártoló fejedelem asszony igyekszik is mindent jókor és jó helyről beszerezni – Jantsovits György nevű embere írja 1636-ban a világ legfontosabb dolgairól: „Az Nagyságod 14. Szept Patakon költ leveleit illendő böcsülettel vevén, megértettem, hogy a tulipa [tulipán] gyökereket is megvitték nagyságodnak. Ím azért gazdámasszony más kiváltképenvaló szépekre 131 gyökérre tett szert, melyeket nagyságodnak, mint kegyelmes asszonyának, alázatos szolgálatját ajánlván, megküldött, 12 teljes virágú sárga nárcissus gyökérrel együtt. Nsgod méltóztassék a többitől külön ültetni, még most is ideje lévén az ültetésnek egész novemberig. Az nárcissust is holdtölte előtt kell elültetni.”

Beszterce városából szerzi be az illatos füveket, virágokat, magokat – a rozmaringot, spikinardot (levendulát), ciprust és nemesített szegfűvet kér; a pozsonyi mintakertből az első tulipánok és az említett nárciszok rajta keresztül kerülnek be Erdélybe.

Leghíresebb kertje, a pataki Gombos-kert (korábbi ura, Dobó Ferenc idején) szerepel is a legnagyobb magyar reneszánsz költő, Balassi Bálint Pataki Névtelen néven írt Euriálus és Lucretia című széphistóriája utolsó soraiban: „Mikoron irnának másfélezer után / hetvenhét esztendőben, / Aeneas Sylvius írásából szerzék / ez éneket versekben. / Bodrog vize mellett, Patak városában, / az úr gombos kertében.”

Viszont Lorántffy idejéről már név szerint ismerjük a kert kertészét, Károli Mihályt; akinek egy 1652-es inventáriumban áll a fizetési jegyzéke: „Conventio Michaelis Károli hortulani in horto Gombos”. A Gombos-kert Patak nyugati domboldaláról (határrésznév) kapja nevét, de mivel Lorántffy Zsuzsanna kedves virágai a rózsák voltak, karóikat már akkor is, more patrio, gombvégekre alakítják. Malonyay Dezső Székelyföldről szóló albumában tér ki elkészítésére:

„A rózsafa karójának hegyeit kiljebb hagyjuk egy kevéssé, és azon nagy gombot kell faragni, vagy más fából faragtatni, megfestetni, aranyoztatni; hosszú is lehet, nem csak gömbölyű. Ha ki pedig jobban akarja, csináltasson a fazekasokkal […] különb-különb mázos gombokat, kikkel a karókat felékesítette.” (Innét erednek a későbbi rózsakertek kedvelt üveggömbjei.)

S bár nem ismerjük a Gombos-kert részletes növényjegyzékét, számos jelből látható, a fejedelem asszony reprezentatív, legszebb és legkomplexebb kertjétől van szó. Patak három virágos táblájáról tudunk; a tárházban összeírt virágvizek neveiből a virágflóra színvonala és mélysége látszik: kerti rózsavíz, parlagi rózsavíz, spikinárdvíz, turbulyavíz, lómentavíz, istenfájavíz, porcfűvíz, gyöngyvirágvíz, levendulabor, pápafűvíz, majoránavíz s így tovább szerepel az inventáriumokban – de aszú rózsalevél, rózsaecet és rózsavíz is. Virágoskertjei négyszögletű táblákra osztva – a táblák széleit rózsák, gyümölcshozó cserjék és évelő virágok szegik. A nyílegyenes utakat gyümölcsfák és lugasok árnyékolják.

A fogarasi uradalom veteményeskertje német salátával, retekkel, paradicsommal teli; spinác-, cikória-, murok-, petrezselyem-, hagyma-, uborkatáblákkal dicsekszik – káposztából és tökből külön kertjei „valának”. A borsi uradalom inkább gyümölcséről híres, merthogy számos gyümölcsöskertet telepítenek: minden uradalom inventáriumában szerepelnek a kiváló gyümölcsliktáriumok: Patakról szegfüves birsalma-liktáum, szegfüves körtvélyliktárium, görögdinnye-liktárium, szilvaliktárium, barackliktárium s így tovább. Itt déligyümölcsöt is termelnek: 1636-ban a nagyasszony maga írja férjének:

„Kegyelmednek Patakon termett pomát [pomagránát] küldtem; adja Isten édes uram, sok esztendeig ehessék kegyelmed ezután is benne.” Rákóczi válasza: „Adja az Uristen, hogy sokszor küldhess édesem. Itt az urak igen csodálják!”

A kert eszménye a harmonikus belső világ megteremtésére koncentrál – mai értelmezői is a kert szakrális univerzalitását emelik ki. A tihanyi kolostorkertről töprengve Korzensky Richárd írja, hogy a „béke egy régi meghatározás szerint az a nyugalom, ami a rendezettségből származik. Ez a rend a paradicsomi állapot. Isten megteremtette a világot, a káoszból kozmoszt formált.” És ebbe az „elrendezett világba helyezte el az embert, azzal a feladattal, hogy művelje azt, legyen kertésze”. A korábbi nagy és ismert nagyasszonyok, Bornemisza Anna, Lorántffy Zsuzsanna, Zrínyi Ilona mellett oly sokan mások nemcsak tudták, művelték is a kertet. A teremtés jelszava azóta sem változott: káoszból – rendet!