Parázs vita után elfogadja a Ház szeptember 21-én a numerus clausus törvényt. Bethlen István beszédében viszont a nemzeti összefogást szorgalmazza. Az erdélyi magyarság kisemmizését a volt román belügyminiszter is bírálja.
Nagy hatású gróf Bethlen Istvánnak a hódmezővásárhelyi választókerület képviselőjelöltjeként elmondott programbeszéde, amelyről Az Est is beszámol. „Ahelyett, hogy magyar a magyarral kézenfogva törekednék a hazát megmenteni, ahelyett a magyar irigységgel és gyűlölséggel tekint a másik magyarra. Mindenki jogot követel, de kötelességet csak kevés akar teljesíteni. […] Egészséges magyar közszellemre van szükség, hogy összeforrjon a magyarság és támogassa a kormányt, amely a cél felé halad. Arra van szükségünk, hogy egy erős kezű kormány rendbehozza állami szervezetünket a törvények végrehajtása révén, hogy rendbehozzuk fészkeinket és a termelés újból megindulhasson. Ezt azonban nem lehet egy olyan parlamenttel megtenni, amely csak a papirost önti magából, hanem olyannal, amely erős kézzel belenyúl a közállapotok helyreállításába és a tekintélyt és fegyelmet újra szerephez juttatja. Legyen már vége a parlamentben a személyi kérdéseknek. Megelégelte már ezt a nemzet.”

Fotó: Getty Images
Az országgyűlés nem a Bethlen által vágyott állapotokat mutatja. Az egyetemi beiratkozások szabályozásáról szóló, numerus claususnak, zárt számnak nevezett javaslat vitája bővelkedik durva kirohanásokban.
Sándor Pál szónoklata szeptember 20-án nagy visszhangot vált ki. A kommün alatt végig börtönben raboskodó képviselő a vádakra reflektál: „Mi zsidó vallású magyarok azt sohasem fogjuk elfogadni, hogy mi nemzetiség vagy zsidó nemzet legyünk. Mi és a mi apáink és öregapáink száz évekre visszamenően itt születtünk, itt dolgoztunk, nekünk jogunk van a törvényhozás alapján egyenlő honpolgároknak lennünk.” Történelmi példákkal érvel. „Mikor Haynau bejött Pestre, első dolga volt több zsidót felakasztani, akik túlságosan hazafiasan viselkedtek. […] Ferenc József, József főherceg, Tisza, aki nyilvánosan szólalt föl a Házban a zsidóság viselkedése tárgyában, Lehár bárótól és többektől, akik ma kormányon vannak, százszámra vannak levelek, amelyek igazolják, hogy a zsidók milyen hősiesen viselkedtek, úgyhogy ebből meg lehet állapítani, hogy a zsidók igenis a fronton hősiesen harcoltak. […] Menjenek a tömegsírokhoz, méltóztassanak megnézni azokat, ahol keresztények és zsidók együtt feküsznek, menjenek a legszomorúbb, legnagyobb központhoz, a rákoskeresztúri zsidó temetőhöz, ahol külön vannak a katonák sírjai, nézzék meg azokat.”