A nagyváradi rabbit idézi: „Zsidó vallás, nem zsidó nemzet. Új uralomra kerülhetünk át, amely nemzetté parancsolhatja a magyar zsidóságot, de mi nem vagyunk nemzet. Úgy kerülünk át, mint a magyarság része. Az igazság az, hogy magyar zsidók voltunk, vagyunk és az új uralomban is magyar zsidók vagyunk. […] Legyenek meggyőződve arról, hogy a zsidóságnak a legnagyobb törekvése, hogy asszimilálódjék. Ő semmi körülmények között nem akar más lenni, mint magyar.”
Az Ujság megjegyzi: „A rendkívüli hatású beszéd végével számosan üdvözölték Sándor Pált, akihez legkeményebb politikai ellenfelei közül Szmrecsányi György és Gömbös Gyula (Az Ébredő Magyarok Egyesülete, illetve a Magyar Országos Véderő Egylet elnöke – M. D.) is odamentek, hogy gratuláljanak.”
Bár sokan radikális hangnemet ütnek meg a felszólalók közül, a 21-én elfogadott jogszabály nem tükrözi ezt a szélsőségességet. A zsidó szó elő sem fordul benne, s a zárt számot sem írja elő kötelezően: „arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét.” Vagyis csupán lehetőség a numerus clausus betartása. A törvény végrehajtására kiadott október 27-i rendelet szövege sem tartalmazza egyetlen nemzetiség nevét sem. A mellékelt táblázat alcíme viszont az: „Az izraelitákat külön nemzetiségnek véve.” A rubrikák között pedig a magyar, német, tót, román, rutén, horvát és szerb után ott szerepel a zsidó – hat százalékkal.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!