Sándor Pál szónoklata szeptember 20-án nagy visszhangot vált ki. A kommün alatt végig börtönben raboskodó képviselő a vádakra reflektál: „Mi zsidó vallású magyarok azt sohasem fogjuk elfogadni, hogy mi nemzetiség vagy zsidó nemzet legyünk. Mi és a mi apáink és öregapáink száz évekre visszamenően itt születtünk, itt dolgoztunk, nekünk jogunk van a törvényhozás alapján egyenlő honpolgároknak lennünk.” Történelmi példákkal érvel. „Mikor Haynau bejött Pestre, első dolga volt több zsidót felakasztani, akik túlságosan hazafiasan viselkedtek. […] Ferenc József, József főherceg, Tisza, aki nyilvánosan szólalt föl a Házban a zsidóság viselkedése tárgyában, Lehár bárótól és többektől, akik ma kormányon vannak, százszámra vannak levelek, amelyek igazolják, hogy a zsidók milyen hősiesen viselkedtek, úgyhogy ebből meg lehet állapítani, hogy a zsidók igenis a fronton hősiesen harcoltak. […] Menjenek a tömegsírokhoz, méltóztassanak megnézni azokat, ahol keresztények és zsidók együtt feküsznek, menjenek a legszomorúbb, legnagyobb központhoz, a rákoskeresztúri zsidó temetőhöz, ahol külön vannak a katonák sírjai, nézzék meg azokat.”