Kína Afrikában előzi kanyarban Európát

A Tazara vagy Uhuru, közismert nevén a Tanzam egy olyan vasútvonal Kelet-Afrikában, ami az Indiai-óceán partján fekvő nagy kikötőt, egyben Tanzánia korábbi fővárosát, Dar-es-Salaamot köti össze a Zambia központi tartományában fekvő Kapiri Mposhi városával. Az idén ötvenéves egyvágányú vasút 1860 kilométer hosszan kanyarogva szeli át a romantikus nagy kelet-afrikai vadon szavannavidékét a fekete kontinens modernizációjának eleven szimbólumaként.

Fotó: AFP/PHILIP LEE HARVEY Forrás: Connect Images

Színre lép Kína a kelet-afrikai szavannán.  Tanzánia, Zambia és a Kínai Népköztársaság kormánya még az 1960-as évek végén háromoldalú államközi megállapodásban határozta el, hogy egy új vasútvonal létesítésével megszünteti a tengerektől távol fekvő szárazföldi ország, Zambia gazdasági függőségét Rhodesiától és Dél-Afrikától, ahol akkoriban még a fekete lakossággal szemben faji szegregációt alkalmazó fehér kormányzatok voltak hatalmon. A vasútvonal megépítése volt Zambia számára az egyetlen olyan lehetőség, hogy az ország úgynevezett Rézövében kitermelt stratégiai fontosságú rézércet a fehér uralom alatt álló két állam kikerülésével juttassa el a tengeri kikötőig. 

Kína már az 1954-es bandungi konferencia óta igyekezett minél nagyobb gazdasági-politikai befolyást szerezni a gyarmati uralom alól felszabadult, illetve függetlenségre törekvő afrikai államokban.

 Ez a politika jól illeszkedett a nyugati gyarmati függőségtől megszabadult és az úgynevezett pánafrikai szocializmus irányvonalát követő tanzániai és zambiai kormányzat törekvéseihez. Ez biztosította azt a politikai-ideológiai kapcsolódási pontot, hogy Kína mint az újonnan függetlenné vált afrikai országok legfőbb támogatója meghatározó szerepet kaphasson a grandiózus projektben, a Tazara vagy a nagy Uhuru vasút megépítésében. 

A vasútvonal elnevezése ugyancsak szimbolikusnak számít, hiszen szuahéli nyelven az uhuru szabadságot jelent. A közel kétezer kilométer hosszú vasútvonal építését 1970-ben kezdték el és 1975-ben adták át a forgalomnak Kína anyagi finanszírozásának és hathatós műszaki-technikai támogatásának köszönhetően. Nem szabad elfelejteni, hogy a szegényes infrastruktúrára és a rendkívül mostoha természeti körülményekre figyelemmel a Tanzam vasútvonal ilyen gyors megépítése az 1970-es évek egyik legfigyelemreméltóbb afrikai beruházásának számított. De a Tanzam-projekt volt egyben a Kínai Népköztársaság legnagyobb volumenű – mai értéken számítva kereken 3,29 milliárd dollárt felemésztő – afrikai segélyprogramja is az 1970-es években.

Ígéretes jövő 

A Tanzamot jelenleg a Tanzánia–Zambia Vasúti Hatóság működteti. A vasútvonal üzemeltetése azonban már a kezdetektől fogva komoly nehézségekbe ütközött, amihez legnagyobbrészt Kína, továbbá az Egyesült Államok biztosított kiegészítő anyagi forrásokat. A vasútvonal a fennállása óta – eredeti céljának megfelelően – elsősorban teherforgalmat bonyolít le. Az itt szállított árumennyiség 1986-ban tetőzött 1,2 millió tonnával, ám az 1990-es évektől ez folyamatosan csökkenni kezdett. E kedvezőtlen tendenciának az volt az egyik legfőbb oka, hogy Namíbia 1990-ben függetlenné vált a Dél-afrikai Köztársaságtól, illetve 1994-ben megszűnt a dél-afrikai apartheid rendszer is, ami új, alternatív szállítási útvonalakat nyitott a zambiai réz számára. Ezek kiépülésével pedig a Tanzam vonalán szállított árumennyiség egyre kisebbre zsugorodott. Az áruszállítás 2015-ben 88 ezer tonnával érte el a mélypontját, ami a Tanzam vasútvonal eredetileg tervezett évi ötmillió tonnás kapacitásának kevesebb mint 2 százalékát jelentette. A

 híres és presztízsértékű „szavannavasút” történetében 2024 szeptemberében nyílt új fejezet, amikor kínai kezdeményezésre a Kína–Afrika Együttműködési Fórumon az érintett felek egyetértési nyilatkozatot írtak alá a vasútvonal felújításáról és a jövőbeli koncessziós üzemeltetéséről, amelybe állami és magántőkét is bevonnak.

 Ezt követően már 2025. márciusában bejelentették, hogy Tanzánia 1,4 milliárd dollár értékű beruházást kap a Tazara vasútvonal rekonstrukciójához, amelyből egymilliárd dollárt a sínhálózat szabvány nyomtávúvá alakítására, illetve felújítására, 400 millió dollárt pedig új, korszerű mozdonyok és vagonok vásárlására fordítanak. Mindez új fejezetet nyit a fél évszázados kelet-afrikai vasúthálózat, a Tanzam történetében, de egyben azt is jól illusztrálja, hogy Kína miért válhatott az afrikai kontinens első számú befektetőjévé az egykori gyarmatbirtokos európai országok, és az Egyesült Államok előtt. Amíg az európaiak ugyanis értékalapú elvárásokat fogalmaznak meg az érintett afrikai kormányzatokkal szemben a segélyek és beruházások fejében elsősorban az emberi jogok, a transzparencia és az európai értelmezés szerinti demokratikus berendezkedéssel kapcsolatban, velük szemben Kína mindenféle politikai előfeltételek nélkül nyújt bőkezű segélyeket és finanszíroz jól jövedelmező hosszú távú befektetéseket az afrikai országokban. Nem kétséges, hogy éppen ezért ebben a fekete kontinensért folytatott gazdasági versengésben Kína már most is a kanyarban előzi Európát.

Borítókép: A Bolondos Expressz halad Mombasából Nairobiba (Fotó: AFP/PHILIP LEE HARVEY)