Hegedűs István öttusaedző nem készült mártírnak. 1956. október 24-ének nyirkos, szürke hajnalán barátjával, a vele egy házban lakó Gerendás László úszóedzővel épp a margitszigeti Sportuszodába indult, hogy figyelmeztesse tanítványait: míg folynak a harcok, mindenki maradjon otthon. Ám nem jutott messzire. Házuk közelében, a Szófia utcánál éppen Rákosi-könyveket égető emberek mellett haladt el, amikor egy teherautón érkező ávós csapat válogatás nélkül belelőtt a tömegbe. Az öttusa korábbi országos bajnoka – sokakkal együtt – a véres aszfalton maradt. Egy nappal halála előtt, október 23-án töltötte be a harminckettőt, felesége és kétéves kislánya várta otthon. Tetemét barátja targoncán vitte haza, az Izabella utcába, ahol a bérház udvarán földelték el. Csak tavasszal került át a Kerepesi temetőbe, a harcokban elesettek hevenyészett parcellájába; sírját egykori sporttársai találták meg harminc évvel később. Hegedűs István mellszobrát 2003-ban avatták fel a Testnevelési Egyetem parkjában. Szülővárosában, Nyíregyházán a Bujtosi Szabadidő Csarnok őrzi a nevét.
A mindig csöndes, barátságos sportembert az idősebbek is jól „ismerték”, hiszen az Adonisz-alkatú fiatalembert kérte fel Nagy Zoltán grafikusművész az 1948-ban forgalomba került kék „Dózsa-húszforintos” kalapácsot és búzakévét tartó férfiakt modelljének, évtizedeken át láthattuk a bankó hátoldalán. Mint kiváló lovas, ő volt Bitskey Tibor dublőre az 1953-ban készült Rákóczi hadnagya című filmben, s szerepelt a Föltámadott a tenger alkotásban is. Sőt, róla mintázta Kisfaludi Stróbl Zsigmond a Gellért-hegyi Szabadság-szobor egyik mellékalakját, a Fáklyavivőt.
Érdekelte is ez a Szófia utcai ávós hordát…
