A haza bölcse, Deák Ferenc születésének 122. évfordulójáról szoboravatással emlékeznek meg Miskolcon. A Pesti Hírlap így számol be róla október 20-án: „Fényes ünnepség keretében leplezték le vasárnap Miskolcon Deák Ferenc legújabb szobrát. Az ünnepélyen a nemzetgyűlést Scitovszky Béla házelnök képviselte, a kormányt Mayer József földművelésügyi miniszter, a hadsereget Nagy Pál gyalogsági tábornok. De képviseltették magukat Borsod s a szomszédos megyék és városok is.” Az ünnepi szónok, Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke kifejti a vármegyeházán tartott díszközgyűlésen, Gárdos Aladár szobrászművész alkotásának átadása előtt: köszönettel tartoznak
Borsod megyének és Miskolc városának, hogy napjainkban állítottak szobrot Deáknak, amikor az ő legkorszakosabb alkotását, kiegyezésünket Ausztriával, a világesemények romba döntötték. Olyan ez, mint egy bátor és nemes tiltakozás az oly felületes vagy botor megítélés ellen, mely e fordulat következtében Deák életét és munkásságát kárba veszettnek, művét elhibázottnak akarja feltüntetni.” A tudós szerint a magyar nemzet előtt három út állt 1867-ben: „beolvadni az összbirodalomba, kiegyezni dualisztikus alapon az 1867. XII. tc. értelmében vagy csatlakozni egy létesülendő dunai konföderációhoz.
Ez utóbbi terv mindig homályos maradt, s az azóta eltelt időszak tapasztalatai azt bizonyították, hogy a románok és délszlávok „a maguk államiságának kiépítését nem a mi társaságunkban, hanem a mi birtokunk rovására, a mi megcsonkításunk által akarták elérni.” Berzeviczy leszögezi: a Habsburg-házzal történő kiegyezés, Deák műve és az utána következő, sokak által „könnyelműen korholt időszak munkája nélkül nemzetünk mostani katasztrófájának megpróbáltatását nem lett volna képes kiállni.” Mint hangsúlyozza,
„ő tanított bennünket a jog legyőzhetetlen erejében való hitre, a jog és törvény tiszteletére, a joghoz való rendíthetetlen ragaszkodásra. […] Ő véste szívünkbe, hogy a hazáért mindent kockáztatnunk kell, a hazát azonban soha kockáztatnunk nem szabad; hogy jobban kell szeretnünk a hazát, mint gyűlölnünk ellenségeit, hogy izgatott időkben lelkiismeretünk szavára, s nem a közvéleményre kell hallgatnunk.”
Az akadémiai elnök emlékeztet Deák Ferenc másik híres, a nemzetnek irányt mutató nyilatkozatára is: „Ha tűrni kell, tűrni fog e nemzet, mint ősei tűrtek és szenvedtek. Mert amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse visszahozhatják… Tűrni fog e nemzet, remélve a szebb jövendőt és bízva ügyének igazságában.”