Kicsit kínos, de színt kell valljak: meglehetősen tudatlan voltam eddig. Sétáltam mit sem sejtve Budapest, Párizs, London, Berlin vagy más nagyvárosok utcáin, és fel sem tűnt, mennyire brutálisan elnyomnak: egy feminista földrajzprofesszor, bizonyos Leslie Kern szerint ugyanis a magas épületek szexisták. A hölgy szerint a mereven égbe lövellő épületek a toxikus maszkulinitás szégyentelen megnyilvánulásai. Az amerikai Mount Allison Egyetem professzora egy egész könyvet is szentelt eme gondolatnak Feminist City (Feminista város) címen, és nemrég egy esszét is publikált a témában a The Guardianen, amelyben bővebben is kifejti, hogy a szexizmus bizony a városi építészetben is tetten érhető.
Üvegplafonok, fallikus tornyok és sötét sikátorok – Kern szerint a városok fizikálisan és metaforikusan is telis-tele vannak a maszkulin erő demonstratív épületeivel, mégis ritkán beszélünk a városról mint a nemek közötti egyenlőtlenség aktív résztvevőjéről. Nekünk szegezi a kérdést: egy épület, bármennyire is fallikus, valójában nem lehet nőgyűlölő, igaz? Illetve bizonyára a felhőkarcoló nem felelős a szexuális zaklatásért, a bérszakadékért vagy akár az üvegplafonért. De akkor sem, ha utóbbi megtalálható az említett épületben?
A földrajzprofesszor szerint épített környezeteink tükrözhetik a nemi alapú diszkriminációt, ez pedig összefüggésben lehet mindenféle egyéb durva elnyomással és a családon belüli erőszakkal is. Az írás idézi Jane Darke feminista geográfust is, aki szerint városaink kőből, téglából, üvegből és betonból írt patriarchátusok, azaz tükrözik az őket felépítő társadalmak normáit – a szexizmus pedig mélyen gyökerező norma. Aztán Kern egy feminista építészprofesszor, Dolores Hayden 1977-es esszéjéből is idéz, aki a felhőkarcolókat már egyenesen nemi erőszakként írja le. Szerinte a fallikus épületek, szobrok és műemlékek az oszlopoktól az obeliszkeken át a világítótornyokig az építészek (férfi) nemi szervéből indulnak ki, és ezt a férfinyelvet örökítik tovább az építészeten belül ezekkel a felfele merevedő, az égbe kilövellő épületekkel. Kern úgy véli, hogy akár halálos is lehet (!) ez a maszkulin építészet, mivel a nők kényelmetlenül és fenyegetve érzik magukat ezekben a férfiak által épített, elnyomó városokban. Ösztönösen azt érzik: ez nem az ő helyük, és ez bizony a diszkrimináció egy formája, amelyet a város nonstop sugall nekik.
