A listán a sokakat megosztó pálmaolaj (akár mint pálmazsír, hidrogénezett növényi olaj) előállítása következik, amely a kétezres évek közepétől lett a legfontosabb olajnövény. Becslések szerint 2050-re már 240 millió tonna lehet az éves termelés. Ám az indiaiak, indonézek – a termék kilencven százaléka innen származik – sem restek őserdőket irtani, zöld utat engedve az üvegházhatású gázoknak. Ráadásul a gyárakban megszámlálhatatlan gyermeket foglalkoztatnak, nem ritka a kényszermunka sem. Ugyanez vonatkozik az ipari ráktenyésztésre is: a délkelet-ázsiai és dél-amerikai erdők egy része szintén áldozatul esik az exportorientált, part menti feldolgozótelepek helyigényének.
Némileg jobb hír, hogy a sertés- és a baromfitenyésztés ökológiai lábnyoma kisebb, csakúgy, mint a banán, a hagyma, a rizs, illetve a krumpli termesztéséé. A statisztikák szerint a kör azért ördögi, mert amennyiben áttérnénk a növényi étrendre, akkor csaknem nyolcmilliárd tonna szén-dioxidot lehetne 2050-re megtakarítani. Mivel az ember mindenevő, a szakértők az egészséges hús–növény egyensúlyt preferálják. Arra viszont felhívják a figyelmet, hogy a károsanyag-kibocsátás mérséklése érdekében nemcsak a talajt kizsigerelő mezőgazdasági módszerek elhagyására lenne szükség, hanem a kereslet átalakulására is.
A zöld energia színe
Pár év múlva véget ér a kétezres évek elején üzembe helyezett napelemek élettartama, ugyanis azokat húsz-huszonöt évre tervezték. Mivel egyelőre kevés használódott el, nem tudni, mi lesz a sorsuk. A probléma az, hogy az újrahasznosítás szabályozása világszerte kusza. Az unióban létezik ugyan rendelkezés, de Japánban, Indiában és Ausztráliában még csak most dolgoznak rajta. Az USA-ban egyedül Washington államban alkottak ezzel kapcsolatos törvényt. Amennyiben nem sikerül időben megoldást találni, akkor a Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség számításai szerint harminc év múlva 78 millió tonnányi forgalomból kivont napelem marad a nyakunkon, ráadásul a számuk évente hatmillió tonnával emelkedik. Ezek olyan értékes nyersanyagokat tartalmaznak, mint a szilícium vagy az ezüst, és újrahasznosítás nélkül a szeméttelepeken végzik. Ráadásul a berendezésekben ólom is lehet, amely a mérgező nehézfémek közé tartozik. A napkollektorok az Environmental Progress nevű környezetvédelmi szervezet tanulmánya szerint az atomhulladéknál is károsabbak az összetevők miatt. Hiába van a berendezések szétszerelésére, újrahasznosítására most is technológia, ennek aránya az Államokban csak tíz százalék körüli, hazánkban is csupán néhány cég foglalkozik ezzel. Az elektromos autók elhasználódott akkumulátorainak száma tíz év múlva világszerte elérheti a 140 milliót. Mindez azt jelenti, hogy 2030-ig 11 millió tonna elhasznált lítiumion-akkumulátor halmozódik fel, amivel szintén villámgyorsan kezdeni kell valamit – derül ki a Morgan Stanley befektetési bank számításából. Az akkumulátorok öt-tíz százalékát hasznosítják újra, de hetvenszázalékos teljesítményen még akkor is működhetnének, ha már nem elégségesek a járművek hajtására. Ez az arány otthon a lakásban tökéletesen megfelelne.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!