Lehengerlő történelem

A világon egyedülálló léptékű anyag birtokosa Niederreiter Zoltán, az ELTE BTK Ókortudományi Intézet adjunktusa: csaknem ötezer-ötszáz újasszír, újbabiloni és óperzsa pecséthenger képét és leírását őrzi számító­gépén. Az asszirológus és régész az MTA Lendület pályázat egyetlen idei bölcsészettudományi nyertese.

image description

Történelem szakra jelentkezett az ELTE-re (1996), egy évvel később elkezdte az asszirológiát, a következő évben a régészetet. Azaz három szakot végzett párhuzamosan Niederreiter Zoltán, de ezek sem kötötték le minden idejét, ezért történelemből Párizsban is diplomát szerzett (2005). Egyetemistaként az ókori Közel-Kelettel kapcsolatos előadások vonzották a legjobban, a legnagyobb hatással az asszirológus ­Dezső Tamás és az ókorkutató Szabó Miklós órái voltak rá. A doktorija megszerzése után (2008) kezdett gliptikával, a faragott kövek, ezen belül a pecséthengerek tudományával foglalkozni. A pecséthengereket körülbelül háromezer éven át, az időszámításunk előtti negyedik évezred végétől időszámításunk előtt 500-ig használták. A hengeres, két-négy centiméter hosszú és 1-1,5 centiméter átmérőjű tárgyakat általában kőből, gyakorta féldrágakőből készítették. Az időszámításunk előtti első évezred első feléből (i. e. 1000–500) több pecséthengert őriznek a világ gyűjteményei, amelyek átfogó kutatásához előbb digitális kategorizálásukra lenne szükség. „Az előző kétezer-ötszáz évből is ismerünk nagyszámú relikviát, de túl nagy munka lenne a teljes időszak feldolgozása. Ráadásul az utolsó félezer év képi világa a legteljesebb. Az időszámításunk előtti első évezred első fele a Közel-Kelet nagy birodalmainak fénykora. Ez az időszak a Biblia kora, erős a kapcsolat az égei-tengeri görög világgal” – mondja Niederreiter Zoltán.

Az Újasszír, az Újbabiloni és az Akhaimenida Birodalom írott kultúráját ekkor az ékírásos és alfabetikus írással íródott források uralták. Az írott források hordozói – más tárgyak mellett – éppen a pecséthengerek. Amikor másfél évszázada az első ilyen emlékek felszínre kerültek, teljesen ismeretlen volt az ékírásrendszerük.

A bő háromezer éven át használt írás megfejtésével szinte feléledt ez a kultúra, mely az ELTE adjunktusa szerint számunkra is meghatározó, hiszen áthatja az európai kultúrát. – A pecséthengerek alapján új módon értelmezhetjük e kultúra képi világát, egyúttal a hiedelemvilágát, és ezen belül az istenekről alkotott ismereteinket – vallja a kutató, aki tíz éven át járta a világ nagy múzeumait, gyűjtötte a publikációkat és az aukciós katalógusokat, és elemezte a tárgyakat, mire a legteljesebb virtuális pecséthenger-kollekciót összegyűjtötte. (Európában 14, Izraelben kettő, az Egyesült Államokban nyolc gyűjteményben dolgozhatott.) Az általa feltérképezett ötezer-ötszáz pecséthengerből mintegy nyolcszázat vett kézbe, talán a legfontosabbakat.

Ilyen pecséthengerek hazánkban a Szépművészeti Múzeumban találhatók – a kollekció harminc darabból áll, amelynek kétharmada publikálatlan –, mivel a múlt század közepén született törvény szerint a nem Magyarországról származó ókori remekeket ebben az intézményben kell gyűjteni. (Ennek ellenére elképzelhető, hogy magántulajdonban is található néhány ilyen relikvia.) A pecséthengerek kutatása a nemzetközi asszirológián belül egyre nagyobb jelentőséget kap, az elmúlt öt évben nagy projektek alakultak Angliában, Belgiumban, Franciaországban és Németországban azért, hogy egy-egy időszakot e forrásanyag alapján dolgozzanak fel.

Mit lehet kezdeni ezzel a sok ezer pecséthengerrel? A kutatás egyik célja (és ez az egész projekt lényege) az istenek világának feltérképezése. Elsődlegesen az ábrázolásokra koncentrálnak, azon belül is az istenalakokra, de elemeznek minden adatot a tárgyakkal kapcsolatban. A létrejövő adatbázis ezután már alapként szolgálhat további tudományos vizsgálódásokhoz, a hamisítványok összegyűjtéséhez, illetve a pecséthengereken megjelenő istenalakok más tárgyakon szereplő istenábrázolásokkal történő egybevetéséhez.

Niederreiter Zoltán: Számunkra is meghatározó ez a kultúra
Fotó: Szépművészeti Múzeum

„Az istenek világának feltérképezése azonban a jelen esetben nem azt jelenti, hogy megvizsgáljuk, hogy az adott isten kultusza mely térségben volt elterjedt, illetve egy adott régióban hányféle isten létezett. Ennek az az oka, hogy a tárgyak zömének nem ismert a megtalálási helye, emiatt nem köthetők egy adott régióhoz. Azonban a pecséthengerek, illetve az azokon látható ábrázolások összehasonlítása, osztályozása, elemzése, értelmezése, a fejlődési irányok feltérképezése számos új információt adhat erről a korszakról” – mondja Niederreiter Zoltán, aki úgy véli, hogy mai kultúránk ezeknek a pecséthengereknek a világában kezdődött el. E tárgyak és az általuk hordozott ábrázolások egyetemes örökségünk részét képezik. A kutató szerint a kontinuitás igazolt, gondoljunk csak Gilgames alakjára vagy Ninivére, Istár istennőre vagy a babiloni teremtésmítoszra. Az ókori Elő-Ázsia színes, izgalmas, informatív világához olyan kulturális vívmányok kötődnek, mint az írásbeliség kezdete vagy a mai vallások számos eleme.

Niederreiter Zoltán bízik abban, hogy a Lendület pályázat keretében a Szépművészeti Múzeum mezopotámiai gyűjteményének hamarosan önálló vezetője lesz. A projekt lezárásaként kiállításon szeretne betekintést engedni az újasszír és újbabiloni kor isteneinek és démonainak világába.