Történelem szakra jelentkezett az ELTE-re (1996), egy évvel később elkezdte az asszirológiát, a következő évben a régészetet. Azaz három szakot végzett párhuzamosan Niederreiter Zoltán, de ezek sem kötötték le minden idejét, ezért történelemből Párizsban is diplomát szerzett (2005). Egyetemistaként az ókori Közel-Kelettel kapcsolatos előadások vonzották a legjobban, a legnagyobb hatással az asszirológus Dezső Tamás és az ókorkutató Szabó Miklós órái voltak rá. A doktorija megszerzése után (2008) kezdett gliptikával, a faragott kövek, ezen belül a pecséthengerek tudományával foglalkozni. A pecséthengereket körülbelül háromezer éven át, az időszámításunk előtti negyedik évezred végétől időszámításunk előtt 500-ig használták. A hengeres, két-négy centiméter hosszú és 1-1,5 centiméter átmérőjű tárgyakat általában kőből, gyakorta féldrágakőből készítették. Az időszámításunk előtti első évezred első feléből (i. e. 1000–500) több pecséthengert őriznek a világ gyűjteményei, amelyek átfogó kutatásához előbb digitális kategorizálásukra lenne szükség. „Az előző kétezer-ötszáz évből is ismerünk nagyszámú relikviát, de túl nagy munka lenne a teljes időszak feldolgozása. Ráadásul az utolsó félezer év képi világa a legteljesebb. Az időszámításunk előtti első évezred első fele a Közel-Kelet nagy birodalmainak fénykora. Ez az időszak a Biblia kora, erős a kapcsolat az égei-tengeri görög világgal” – mondja Niederreiter Zoltán.
Hol terem a magyar hős?
Rusvay Tibor 1956-os története a kommunisták emberellenes természetét is bemutatja.