Fecske korábban cirkuszi ló volt. Nem bántak vele jól. Az évekig tartó koplaltatás és szórakoztatónak szánt feladatok ostorcsattogtatással ösztökélt begyakorlása viszont mára rossz emlékek maradtak csupán: új gazdái elhalmozzák óvó szeretetükkel és értő gondoskodással. A telivér kanca szabadon vágtathat egy óriási karámban, és a lovardát körülvevő erdőben bóklászva vihet gyerekeket a hátán. Tízéves vagyok, és Fecskén vágtáztam életemben először. Egyszer beszaladt a kutyám a pályára, mire Fecske megriadt, az akadályok felé vette az irányt, én pedig ad hoc megtanultam ugratni. Tízéves vagyok, és végignézem a félmázsás, izmos test görcsös rángatózását a porban. Fecske izzad, szédül, imbolyog, habzik a szája. Síró gazdája kétségbeesetten üvöltve próbálja egyre csak felrántani a gyönyörű állatot a földről. Ha lefekszik, vége: bélcsavarodás, gyomorrepedés – mondják. A kólika minden lótartó rémálma, olykor még a legjobb bánásmód mellett is megbetegednek az állatok, ám ez esetben mindenki tudja, hogy a korábbi rossz tartástól és rendszertelen abrakolástól alakult ki. Fecske még aznap délután elpusztul.

Fotó: Getty Images
Néhány évvel később erdőmérnök nagybátyám hathatós segítségének hála a fővárosi állatkertben végzek önkéntes gondozói nyári munkát.A nagyragadozókhoz vagyok beosztva: medvék, nagymacskák, Afrika-ház. Az 1910-es években épült medvesziklák belsejében vagyunk, pislákoló lámpák világítanak a folyosó mennyezetén, balra tőlem alig karnyújtásnyi távolságra, tíz centi vastag rácsok mögött apró területre kifutóikból beterelt fekete, grizzly és barna mackók várják az etetést. A bűz gyakorlatilag elviselhetetlen, pedig előző nap az oroszlánbarlang padlójáról sikáltam a többhetes jaguárszart. A medvék zihálnak, hörögnek, karmaikat ütemesen ide-oda húzzák a rácson, én pedig pontosan úgy érzem magam, mint Clarice Starling A bárányok hallgatnak című filmben, amikor először megy beszélgetni a hírhedt sorozatgyilkos Hannibal Lecterrel, és végig kell sétálnia a legveszélyesebb, elmeháborodott bűnözők cellái mellett. Csak feszültek, mert gyűlölnek idebenn lenni – nyugtat meg mosolyogva az állatok fő gondozója, majd elmeséli, hogy többen közülük korábban cirkuszi medvék voltak, vagy éppen csak apró ketrecekben nevelték őket, mielőtt idekerültek volna.