Medvetánc

Meddig folytatható még az állatok kiállítási tárgyként, szórakztatóipari termékként való kihasználása?

Jegesmedve fejbőre egy grönlandi szigeten. Függő helyzetben Fotó: Jeff Overs Forrás: Getty Images

Franciaország hamarosan betiltja a vadállatok cirkuszi szerepeltetését, a delfinek és gyilkos bálnák fogságban való tenyésztését, valamint a nyérctenyésztést is, Izrael pedig a világon elsőként tiltja be a szőrmekereskedelmet. Mindezt a csodás nevű Barbara Pompili francia környezetügyi miniszter jelentette be, hozzátéve, hogy szerinte az embereknek mára „megváltozott a hozzáállásuk a vadállatokhoz”. A miniszter szerint itt az ideje, hogy a vadon élő teremtmények iránti ősi vonzalmunk többé ne azt jelentse, hogy fogságban tartjuk ezeket az állatokat. A tervezett szabályok a bejelentés szerint a következő években lépnek érvénybe, a kormány pedig nyolcmillió eurós segélycsomagot fog biztosítani a cirkuszok és delfináriumok számára, hogy segítse a korlátozásokhoz való alkalmazkodásukat. Azaz megújulásra kérik a cirkuszokat.

Dolgok, amiket már gyerekként sem értettem: benyugtatózott tigrisekkel való fényképezkedés, ugrálásra kényszerített gyilkos bálnáknak ujjongva tapsolás. Egyetlen oroszlán sem akar tüzes karikákon átugrani, az elefántot pedig nem arra tervezték, hogy labdán egyensúlyozza három-négy tonnás tömegét, esetleg szelfiző nyugati turistákat hurcoljon. A vadon élő állatok befogása és „idomítása” egyfajta allegóriaként értelmezhető, amellyel az ember önnön dominanciáját igyekszik bizonyítani: a természet leigázójaként, a teremtés koronája szerepé­ben tetszeleg saját maga előtt. A medvetáncoltató száz éve egy másfél méteres husángot tartott az egyik kezében, a medve átlyukasztott orrsövényébe erősített vaskarika kötelét pedig a másikban. A római arénákban rabszolgák vívtak élet-halál harcot vadállatokkal, a régi idők vándorcirkuszaiban pedig kövér embereket, szakállas nőket, törpéket és színes bőrűeket mutogattak: talán a természet leigázásának teátrális demonstrá­ciója is hasonlóképp idejétmúlt dolog, nem igaz?

A LAV olasz állatvédő szervezet adatai szerint világszerte évente kilencvenötmillió állatot ölnek meg a prémjéért, főleg Európában és Kínában. Az elmúlt pár évben a legmenőbb luxusdivatházak egy része teljesen szőrmementessé vált – például a Hugo Boss, Stella McCartney, a Versace, a Gucci, a Burberry, a Prada és Vivienne Westwood –, Izrael bátor lépése és a francia nyérctenyésztés betiltása hál’ istennek újabb csapást fog mérni a szőrmeiparra. Franciaországban országos szintű tiltás hiányában még mindig soktucatnyi ­cirkuszban tartanak fogságban állatokat, amelyek számát ötszáz és ezer közé becsülik a különböző szervezetek. Mostanra egyébként már több mint húsz euró­pai ország döntött az állatok szórakoztatóiparban való használatának teljes betiltásáról vagy szigorú korlátozásáról – és milyen nagyszerű lenne, ha ez a trend átkúszna a félillegális magán­állatkertek paradicsomába, az Egyesült Államokba is! Ahogy pedig a szőrme is egyre kevésbé számít sikknek, hiszen pont azok fordultak el tőle, akik a divatot diktálják, talán eljött az idő végre-valahára, hogy másképp gondolkodjunk a fogva tartott állatokról is.