Tragikus szesztúra

Az MS Estonia elsüllyedése – a Titanicé után a második legtöbb emberáldozatot követelő hajószerencsétlenség békeidőben – 26 év után is újabb kérdéseket vet fel. A napokban közölt felvételeken hatalmas lyuk látható a hullámsírban nyugvó hajótesten. Az engedély nélküli kutatást végzők szerint ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az észt hajó tengeralattjáróval ütközött.

Az Estonia 1990-ben. A katasztrófáról szóló mendemondák nem akartak elcsitulni Fotó: Getty Images

Az Estonia 1990-ben. A katasztrófáról szóló mendemondák nem akartak elcsitulni
Fotó: Getty Images

A menetrend szerint 14-15 csomóval, 26-28 kilométeres sebességgel haladt a komp úti célja felé. Éjfél után már számosan pihenőre hajtották a fejüket kabinjukban, hogy még aludjanak pár órát a stockholmi megérkezés előtt. Mintegy száz kilométerre távolodtak el az észt partoktól, és félórányi útra voltak a finn határvizektől. Az ébren lévő túlélők szerint 1 óra 02 perckor éles lökést észleltek, amelyet fülsüketítő, fémes csikorgás kísért. A hivatalos indoklás szerint ekkor szakadt le a hátsó rámpa, amelyen betört a víz.

A hajó pillanatok alatt megdőlt tíz fokkal, az emberek pánikszerűen keresték a kiutat, mindenki mentőmellényért futott, de volt, aki már belevetette magát a tengerbe. Érthetetlen módon a legénység csak 1 óra 22 perckor adta le az első SOS-jelzést, amelyet a finn parti őrség és a közelben haladó hajók is vettek, mindegyik a komp segítségére sietett. Ám 1 óra 48 perckor az MS Estonia eltűnt a radarról. A segítségre érkezők 137 személyt tudtak élve kimenteni a hideg tengerből, és 94 embert már csak élettelenül kihúzni. A szerencsétlenségben 852-en vesztek oda, ebből 650 fő a komphajóban rekedt.

Az európai polgári hajózás történetében ilyen veszteség a Titanic katasztrófája óta nem fordult elő. A szakértőket a hivatalos jelentések gyors elkészülte után az döbbentette meg, hogy nem kaptak választ arra a kérdésre: miként tudott ilyen hatalmas hajó, amelyet nem ért robbanás, sem egyéb külső támadás, kevesebb mint ötven perccel az észlelt vészhelyzet után elsüllyedni. Magyarán nem adtak sok hitelt az előálló magyarázatoknak. Ráadásul az MS Estonia a függetlenné vált Észtország egyik büszkesége volt.

A Szovjetunió felbomlása után ez volt az első hajó, amely Tallinnt összekötötte a nyugati Európával. A Németországban gyártott járművet Helsinki vásárolta meg, majd az észt Estline Marine hajózási vállalat dédelgetett kedvencévé vált.

Finn katona a vízből kiemelt áldozatokkal a szerencsétlenség másnapján. 650 ember rekedt a hajótestben,
összesen 852-en vesztek oda
Fotó: Reuters

A katasztrófáról nem akartak elcsitulni a sajtó által is erősített mendemondák. Volt olyan svéd újságíró, aki pályájából éveket arra áldozott, hogy bebizonyítsa: robbanás történt a hajón, amely lehetett terrorcselekmény vagy a szállítmányokból eredő baleset. 2000-ben egy kalandor le is filmezte a nagy lyukat a hajótesten, de akkor belső robbanást gyanítottak. Már a kezdetek kezdetén felmerült az a feltételezés, hogy az Estonia tengeralattjáróval ütközött. De a svéd, finn és észt tagokból álló vizsgálóbizottság ezt a változatot figyelmen kívül hagyta. Különösen Svédország sürgette a vizsgálat mielőbbi lezárását. De Észtországban is – az ilyen bonyolult ügyeknél szokatlanul hamar – az Estline hajótársaság ­biztosítócége gyorsan kifizetett kártérítésként 130 millió eurónyi összeget a túlélőknek és a halottak hozzátartozóinak.

Tavaly került sor évtizedes nyomozás után arra a perre, amelyet az elhunytak több mint ezer rokona indított a francia Nanterre-ben. Ugyanis francia volt az a cég, a Bureau Veritas, amely kiállította a bizonylatot, hogy az Estonia alkalmas tengeri közlekedésre. Mellé ült a vádlottak padjára a gyártó német vállalat, a Meyer Werft is. A vádlók azt akarták bizonyítani, hogy a két cég felelős a bekövetkezett katasztrófáért. Ezt különösen arra alapozták, hogy a felülvizsgálatot végző francia cég tudatában volt annak, ahogy a hajót eladó finnek is, hogy az Estonia csak 37 kilométerre távolodhat el a partoktól, tehát több száz kilométer hosszú hajóutakra nem alkalmas. Ám erről a tallinni vevőket elfelejtették tájékoztatni. Kiderült az is, hogy a tallinni indulás előtt a Svéd Hajózási Felügyelet két munkatársa átvizsgálta a komphajót: 14 olyan hibát állapítottak meg, amelyek kijavítása nélkül az Estonia nem lett volna tengerre bocsájtható. Ám ez a vizsgálat „nem minősíthető hivatalosnak”, és órákon belül az Estonia már a habokat szelte. A nanterre-i bíróság ítélete szerint a vádak nem álltak meg. Így idáig senkit sem marasztaltak el a hajókatasztrófa ügyében.

Tételezzük fel, hogy az igazat pedzegeti a most bemutatott dokumentumfilm, valóban szerencsétlen ütközés eredményezte az MS Estonia elsüllyedését. A huszadik században a Balti-tenger mindig is tele volt tengeralattjárókkal. Svéd, orosz, német vagy esetleg finn tengeralattjáróról van szó? – ki tudja. És most, 26 év után a vegyes bizottságnak az a feladata, hogy kiderítse, melyik ország lett volna a ludas. Nyilván, ha eddig eltagadták, akkor ezután is ezt teszik. Egy azonban biztos, hallunk még az Estonia tragikus útjáról.