A legismertebb: A szerelem sötét verem. Eszerint a szerelemmel bánat, kínok, nehézségek is együtt járnak. A szállóige forrása Petőfi Sándor A szerelem, a szerelem… (1843) című verse.
A szerelemszólások első csoportját azok alkotják, amelyek bölcsességet tartalmaznak, gyakran rímesek, ütemesek, ilyenek a következők: Szerelem, bor, kocka ürítik az erszényt. Szerelem, bor, kocka, mindenből kifoszta. A jelentése: sok pénzt elvisz az udvarlás, az ital és a szerencsejáték. Ugyancsak e nemes érzés „anyagi vonzatára utalnak” a következő mondások: Bor, pecsenye nélkül a szerelem meghűl; Ahol a gond bejön az ajtón, a szerelem kimegy az ablakon; Ahol a szegénység benyit az ajtón, ott a szerelem kiszáll az ablakon. Aki szerelmes, az nagyon megváltozik, nagyon is meglátszik rajta: Szerelmet, füstöt, köhögést nem lehet eltitkolni. Szerelmet, hurutot, szegénységet nehéz eltitkolni. Ha valakit elkapott a nagy érzés, hamar megtudja a falu, a környék. Szerelmes szóláshasonlatok is léteznek: Tör a szerelem valakit, mint verebet a kórság. Szerelmes, mint az ágyú.
A második csoportba a szerelemmetaforákat tartalmazóakat sorolhatjuk. „Földhözragadt” metaforának tekinthetjük a szerelem azonosítását a káposztával: A szerelem nem káposzta, hogy föl lehessen melegíteni. Tehát nem tartós az újrakezdett szerelem. A Ravasz a szerelem, aranybéklyóval jár szólás szerint a szerelem is egyfajta rabság, mivel elveszíti az ember a szabadsága egy részét azzal, hogy más emberhez kötődik, ugyanakkor ez a rabság, kötelék vonzó, arany. Megköt, megbilincsel az érzés, nem lehet szabadulni tőle, de azért ravasz, mert a szabadulást igazán mégsem akarja a szerelmes, mivel mámorító.
Kilelte a szerelemhideg. Ezt akkor mondják, amikor az emberen végigfut hirtelen a hideg, és beleborzong. Ez játékosan átkerül a szerelemre, hirtelen csak átfut valakin, és elönti a szerelem, mint a futótűz. Ezt erősíti a következő meserészlet: „Volt egyszer egy fiatal, 24 éves, gyöngyadta herczeg, ki oly gyönyörves volt, hogyha valamely vászoncselédféle meglátta, az iránta tüstént szerelemre gerjedt, tüstént kilelte a szerelem-hideg s mondogatta magában: »adta fia, be szép herczeg! be szeretnék a magvából!«” (Merényi László: Dunamelléki eredeti népmesék) Hasonlóképpen erősíti ezt meg egy palóc népköltemény: „Barna kis lyány merítyi a vizet, / Akkor lelyi a szerelemhideg. / Barna kis lyány öncs’ ki a vizedet! / Elhagyatom rólad a hideget.”