S aztán befutott a leves. Füles leves.
A név eredetét teljes homály fedi, egy pesti mesterszakács receptje a mű, aki a hódmezővásárhelyi Bagolyvárban volt séf, de hogy miért éppen füles az a leves, azt már senki sem tudja. Ugyanis a fülhöz annyira kevés köze van, hogy szinte semmi. Lévén a leves alapja sertésszűz, aztán sok zöldség, kapros túrógombóc fő még bele, s van egy savanya eresztése, ami viszont teljes titok. Mármint, hogy miből van. Stefi bácsi mondott egy szót, amit Rezeda Kázmér levírnek értett, de a levír latinul sógort jelent, ezért vagy az lehet, hogy Rezeda Kázmér rosszul értette, vagy az, hogy a füles levesbe bele kell főzni a sógort, ez most nem fog kiderülni. Ám ha mégis a második a jó megoldás, akkor elég nehéz lehet mindig találni egy ennyire jó, savanykás, tárkonyos ízű sógort, talán ezért is oly ritka a füles leves.
Talán itt, a levesnél jó, ha tartunk egy kis szünetet az ételek felsorolásában, és vetünk egy pillantást a borokra.
Alsómezővárosi-Vásárhelyi Bonifáci Stefán valami egészen elképesztő borsorral készült fel. – Mi tagadás… – nyugtázta ezt Rezeda Kázmér, amikor kiderült, hogy a Matua sauvignon blanc-ja csak a kezdés, a bevezető, a nap leggyengébb bora.
És igen, a leveshez megérkezett az első tétel a csodából. És lehet, hogy el sem hiszik, de egy osztrák pincészet borai jelentették a csodát.
A Weingut Hagn pincészetről van szó, s első tételként poharakba csurrant a chardonnay-juk.
– Én ilyen jó chardonnay-t talán még soha nem ittam… – jelentette ki Rezeda Kázmér, s eleinte nem is tulajdonított nagy jelentőséget ennek, ugyanis igazából nem szerette a chardonnay-t.
De az igazi döbbenések még csak eztán jöttek – de lássuk előbb a főételt.
Na most a főétel sült csirke volt. Egy sült csirke hallatán azért kevesen esnek össze a döbbenettől, ami azért lehet, mert még nem kóstolták Alsómezővárosi-Vásárhelyi Bonifáci Stefán sült csirkéjét.
Azzal kell kezdeni, hogy az a csirke bresse-i csirke volt. Rezeda Kázmér még az életében nem hallott róla, gyorsan fel is kereste a vonatkozó tudnivalókat, és ezt olvasta: „A bresse-i tyúk franciaországi haszonállat. Eredetvédettségét az AOC ellenőrzi, hogy valóban Bresse környékéről származzon az árucikk. Feltűnőek az állat kék csüdjei. Tulajdonképpen azt mondják, hogy a kék csüd, fehér tollazat és a piros taraj együttesen adják a francia zászló színeit.”