Vihar a testben

A súlyos állapotú koronavírusos betegek kezelésének leghatékonyabb módja a plazmaterápia. A szérum kizárólag a gyógyult, illetve lábadozó betegek véréből állítható elő. Egy donortól származó plazma általában egy érintetten segíthet, ezért kulcsfontosságú, hogy minél többen vegyenek részt plazmaadáson.

Vérvétel Forrás: PEXELS

Idén ősszel a Semmelweis Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem vezetése is arra kérte munkatársait, hallgatóit, hogy ha túlestek a koronavíruson – hangozzék meglepően, de elsősorban olyanokat kerestek, akiknél súlyos tünetekkel járt a betegség –, jelentkezzenek véradásra, hogy a vérükből kinyert összetevők segítségével az intenzív osztályokon fekvő betegeket gyógyíthassák. A már gyógyultak véréből nyert vérplazmában található immunglobulinok, antitestek, gyulladásos mediátorok ellen termelődött ellenanyagok ugyanis felhasználhatók a citokinvihar – a szervezet túlzott immunválaszát értik ezen – elleni küzdelemben. Alapvető, hogy minél több gyógyult adjon plazmát.

Azok adhatnak vérplazmát, akiknél a tünetek megjelenése után eltelt legalább négy hét, vagy a gyógyulás után minimum két hét. Más betegségekhez hasonlóan a koronavírus-fertőzés esetén is eltérő, mennyi ellenanyagot termel a szervezet, a hatékony plazmaterápiához pedig szükséges, hogy ennek szintje meghaladjon egy bizonyos értéket – olvasható a semmelweis.hu-n. Az antitestek termelődése viszonylag alacsony a fertőzést követő első tíz napban, majd 10-15 nappal később mutatható ki a legnagyobb mennyiségben ez az összetevő.

A vérplazmavétel gyakorlatilag hasonló a véradáshoz, ám ennek során a vérnek csak a sejtes elemek nélküli, fehérjéket és antitesteket is tartalmazó részét használják fel. Egy alkalommal nagyjából hat-hétszáz milliliter vérplazmát gyűjtenek: a plazmaadó vérét egy gép segítségével szétválasztják – a sejtes elemeket visszajuttatják a donor szervezetébe, míg a plazma gyűjtőzsákba kerül. Az egész folyamat 30-45 percig tart.

Vérvétel előzi meg mindenesetben a vérplazmavételt
Fotó: PEXELS

A plazmaterápia során a koronavírusból kigyógyultak antitestjeit használják fel a betegség leküzdésére. A kezelés elsősorban súlyos betegeknél alkalmazott passzív immunizálás, amelynek lényege a koronavírus elleni immunválasz átadása olyan betegeknek, akiknél ez hiányzik. A járvány során végzett orvosi vizsgálatok és tudományos kutatások azt bizonyítják, hogy a súlyos betegek vérében kialakuló citokinvihar a gyógyultak véréből származó szérum hozzáadásával visszaszorítható. Korábban a Semmelweis Egyetem több páciensén sikerrel alkalmazták már a plazmaterápiát; egyet közülük a kezelésnek köszönhetően tíz nap után sikerült levenni a lélegeztetőgépről. A Dél-pesti Centrumkórház főigazgatója, Vályi-Nagy István ugyancsak arról beszélt a közmédiának, hogy a súlyos betegeknél jók a vérplazmakezelés tapasztalatai. Sok súlyos betegnél meggátolja az állapotromlást és azt, hogy a betegek intenzív osztályra kerüljenek. Emellett az intenzív osztályon, ahol nemcsak vérplazmát, hanem más gyógyszereket is adnak, szintén jónak bizonyult ez a terápia. Éppen ezért meghökkentő az a néhány nappal ezelőtt megjelent hír, hogy nem hatásos a lábadozó betegek ellenanyagban gazdag vérplazmája a Covid–19 kezelésében. Az Indiában­ végzett kutatás szerint – ami a British Medical Journal című orvosi szaklapban jelent meg – a gyógyultak vérplazmája nem csökkenti a halálozási arányt, és a betegség súlyosra fordulását sem sikerült vele megakadályozni.

A vérplazma hivatalos, garantáltan vírusoktól és káros mellékhatásoktól mentes vérkészítmény, amelyet Magyarországon csak az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) állíthat elő, a gyűjtést is az OVSZ koordinálja. A betegek két vagy három részletben, egyszerre két-háromszáz milliliterenként kapják meg a plazmát intravénásan, egymást követő napokon. A plazmaadás legkorábban három nappal később ismételhető. A nagy­városokban található plazmagyűjtő állomásokon – testtömegtől függően – levett mennyiségű plazma egyszer használatos műanyag palackba kerül.

A levett plazma kivizsgálását és tárolását az OVSZ végzi. A plazmaadás alkalmával levett véralkotó részek egy-két napon belül pótlódnak. Azaz a donor semmit sem veszít, miközben életet menthet.